Az elmúlt néhány hónapban sokszor, sok fórumon elhangzott, ugyancsak sérül a demokrácia, ha egy időben szervezik meg az önkormányzati és parlamenti választásokat. Többen elmagyarázták, nem véletlenül alakult ki a különböző időszakokban megtartott voksolás rendszere, ez az a kontroll, amely lehetővé teszi, egyik párt se tegyen szert túl nagy hatalomra.
Egyelőre keveset tudni arról, mi győzte meg az alkotmánybíróságot, de a jelenlegi romániai viszonyok között, amikor minden úgy történik, ahogy azt a hatalom elképzelte, bizony meglepő volt a szerdai határozat. A legnagyobb kormánypárt, a DLP nem véletlenül akarta oly nagyon az összevonást, időt nyervén talán valamit visszacsalhattak volna a kudarcos kormányzással eljátszott szavazatokból. Ezzel győzhették meg az RMDSZ-t is.
De mit jelent mindez magyar szempontból? Az tény, a magyar versenypártok nem készültek fel erre a fordulatra, az MPP ősz óta alakítgatja stratégiáját, előbb múlt év végéig ígérte önkormányzati jelöltjeit, majd úgy döntött, megvárja a fejleményeket. Az EMNP egyelőre ráérősen alakulgat, mintha évei lennének a teljes ismeretlenségből előtörni. Az RMDSZ-nek meg kell küzdenie a kormányzás alatt megkopott hírnevével, talán abban bízhat, az erdő szélén kialakított park vagy más kisebb beruházások is nyomnak valamit a latban, s az egyre nagyobb szegénységért az emberek nem a helyi vezetőket, hanem egy távoli bukaresti hatalmat tesznek majd felelőssé. Egyik alakulatnak sem lesz egyszerű feladata.
A józan ész és a demokrácia győzelmén kívül van még egy pozitív hozadéka a magyarság számára az alkotmánybírósági döntésnek: az önkormányzati voksoláson érvényesülhet a pluralizmus, tisztázódhatnak az erőviszonyok, és lehetőség nyílhat az okos kompromisszumra a parlamenti választások előtt. Az együttműködésre, amely nélkül veszély fenyegetheti a magyarság képviseletét.