Romániában abszolút újdonságnak számító vállalkozásra készül a Székely Mikó Kollégium négy diákja. A Pető Mária fizikatanár vezette, Bolyai nevét viselő csapat miniszatellitet épít, amellyel részt vesz Norvégiában az andoyai rakétakilövő bázison rendezett európai CanSat-vetélkedőn.
Az Európai Űrszövetség (ESA) és a norvég szaktestület (NAROM) által a szövetség tagállamaiban tanuló középiskolásoknak meghirdetett verseny döntőjére tizennégy európai csapatot választottak ki, a mikósoknak Ausztria, Csehország, Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Norvégia, Írország, Olaszország, Skócia, Portugália és Spanyolország képviselőivel kell megküzdeniük. A Rosu Kriszta, Pünkösti Zsolt, Popescu Andrea és Kovács Gellért Pál (képünkön balról jobbra Pető Mária tanárnő társaságában) alkotta együttesnek – a többiekhez hasonlóan – egy úgynevezett CanSatet kell építenie.
A név ez esetben roppant pontosan tükrözi az elvárásokat: a valódi műholdakhoz hasonló, de egy üdítősdobozban elférő szerkezetről van szó, amelybe különböző érzékelő és mérőeszközöket kell beépíteni. A miniszatellitet ugyanis egy kilométeres magasságba lövik fel rakétán, az ereszkedés során pedig különböző méréseket kell végezni. Az 2012. április 22–28. közötti versenyen a CanSat-ek elsődleges küldetése a hőmérséklet és a légköri nyomás másodpercenkénti mérése az ereszkedés során, ugyanakkor valamennyi csapatnak egy második, általa kiválasztott feladat elvégzésére is alkalmassá kell tennie a szerkezetet. A Bolyai csapat másodlagos küldetése a levegőszenynyezés mértékével kapcsolatos: légrétegenként szeretnék megmérni az atmoszférában található por mennyiségét. Az így szerzett adatokat aztán elemzik, és segítségükkel prezentációt készítenek. Az utóbbi méréseket később itthon is elvégzik, környékünk levegőszennyezettségi fokát vizsgálva.
A CanSat építésével jól haladnak az ifjú űrkutatók: készen áll a nyomásmérő, hőmérsékletmérő és optikai szenzor. Ehhez kell még a rádiós egység és a porsűrűségmérő. Ugyanakkor még ki kell találni az egység energiaellátását és a leszállását biztosító rendszert is, mert az egyszerű ejtőernyő valószínűleg nem lesz elegendő. Hátravan még a teszterek adatfeldolgozási programjainak megírása is. Az építési folyamatról tájékoztatni kell az ESA-t és a NAROM-ot, a két szervezettől tanácsadást is lehet igényelni.
A szükséges felszerelés nagy részét az ESA-tól kapják a csapatok, ám a további kiadásokat saját forrásból kell fedezni. A Székely Mikó Kollégium által rendelkezésre bocsátott fizikalaboratórium és a Pető Mária tanárnő által nyújtott elméleti-tudományos háttéren túl körülbelül 4000 eurót kell előteremteni a projekt megvalósításához, illetve az utazáshoz. Az úti cél ugyanis Norvégia szinte legészakibb pontja, ahová csak repülővel lehet eljutni. A tét és kihívás azonban mindent felülír: a csapat tagjai iskolájuk hírét viszik, presztízsét növelik – és nem utolsósorban minden bizonnyal felejthetetlen "bekukkintást" nyerhetnek az űrkutatás izgalmas világába.
