Megszólalt az igazságérzet Tusa Levente szentkatolnai polgármesterben, amikor a Háromszék múlt heti laptalálkozója után felvetette: szívesen támogatná lapunkat is abból az összegből, amelyet számos helyi tanács a másik megyei napilapnak ad. Előbb Tamás Sándort kellene meggyőznünk, majd őket, és a havi száz eurót megfeleznék a két újság között – tanácsolta.
Száz euró gazdag embernek nem sok pénz, de ha megszorozzuk tizenkettővel és a megsarcolt községi tanácsok számával, bizony, jelentős összeg, főként, ha számításba vesszük, milyen napi kiadásokra hiányzik sokszor a szükséges fedezet.
A Háromszék eddig sem közölt újságcikkeket pénzért, és ezután sem tesszük ezt, független lapként nem rendelésre írunk, a megrendelő szája íze szerint, hanem tárgyilagosan, pártatlanul igyekszünk tájékoztatni olvasóinkat, a helyi közösségek mindennapjairól szeretnénk tudósítani, nem csupán a választott és esetleg újraválasztandó vezetők munkájáról.
Annyit azonban megkérdeznénk a megyei tanács elnökétől: közpénzekről – tehát adólejeinkről – lévén szó, milyen alapon is részesítik előnyben egyik vagy másik médiát. És ugyanígy, protekciós alapon osztogatják a közpénzt más magáncégeknek, építővállalatoknak, egyéb gazdasági társaságoknak is? Úgy bánnak tehát adólejeinkkel, mintha saját pénztárcájukban kotorásznának?
