Hóhányókra igenis, szükség van. Január közepe óta ezt én is belátom, mert egy jó hétig reggel-este sepertem és hánytam a havat. Jóból és hóból is megárt a sok. A végén a sok hótól már (hó)hányingerem volt, és jött, hogy havat hányjak. Ha ismét havazni kezd, megkérem a miniszterelnököt, jöjjön el hozzám is egy lapáttal, és takarítsa el. Láthattuk, ért hozzá.
Már egész vidámak voltunk, hogy az idei tél egyenesen tavasz lesz. Sajnos, a régi közmondással nem számoltunk, miszerint a farkas nem eszi meg a telet. A hóeltakarító vállalkozások tulajdonosai, az útépítő aszfalt(betyár)királyok úgy látszik, már elköltötték (egyébre?) hótakarításra elnyert pénzeiket. Ugyanis ezekért a summákért nem megdolgozni kell, hanem licitet megnyerni. A gázvállalatok is elszámították magukat, mert a nyáron nem tartalékoltak millió köbméterszámra földgázt. Bár ez érthető, ugyanis nyáron az importgáz nagyon olcsó, nem érdemes venni, mert ha rátesznek mondjuk egy százalékot az árára, akkor az még mindig olcsó marad, és kevés a hozzáadott érték is. Jelenleg a behozott gáz ára a hazainak háromszorosa, és így lehet valamit rajta keresni. Most a tél közbeszólt, mint költségvetésünkbe a Valutaalap. Szerencsére, Boc péntek este megnyugtatott, hogy két napig biztosan lesz gáz.
Az elnöknek és a kormánynak még jól is jöhetett a rendkívüli hideg, mert megritkította a tüntetők sorait, akik azt szerették volna, ha az elnök kerül (hó)lapátra, de nem így történt. A lapátokra csak hó került: viszont meggyőződhettünk arról, hogy milyen hasznos is lehet egy jó miniszterelnök. Nyáron kaszál, télen havat hány. És hány ilyen ember van még minálunk fontos beosztásban, akik hóhányói minőségükben elmehetnének a Bukarest–Konstanca autópályára havat lapátolni, mert ott három nap alatt sem sikerült megtisztítani az utat. Ha meg nem akarnak havat hányni, vissza kellene téríteni őket eredeti szakmájukhoz. Leghamarabb az elnök pattanhatna hajóra, s dagadó kebellel és vitorlákkal elhajózhatna hosszú vizeken melegebb éghajlatokra.
De más politikusok, akiknek becsületes foglalkozásuk is van, elhúzhatnák a csíkot, mint a kék égen a repülőgép. A liberális Crin Antonescu, aki civilben történelemtanár, históriára oktatna szellemileg elmaradott gyerekeket. Gigi Becali visszatérne juhai mellé, birkáit Kelemen Hunor – mint állatorvos – gyógyítaná. Markó Béla csak szonettfaragással foglalkozna. Az új pártvezér, Dan Diaconescu tovább dalolná Elodia melódiáját saját ostoba tévéjén (OTV). Tőkés László szintén terelgethetné nyáját, fújná furulyáját... és prédikálna neki. Tamás Sándor pásztorolná az erdőt, és visszaszerezné legalább azokat, amelyek átcsángáltak Moldvába. Szász Jenő visszamehetne (akárcsak én) a fára, mert ő (is) faipari mérnök.
Mindenkinek lenne becsületes elfoglaltsága, nem úgy, mint most.
