Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1927-ben született, és 1988-ban hunyt el. Székely eredetű család sarjaként Fogarasban ringatták bölcsőjét, végakarata szerint Sepsiszentgyörgyön temették el.
Geológus-őslénybúvár, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa volt. Családja a bécsi döntés után került Sepsiszentgyörgyre. Középiskoláit a Székely Mikó Kollégiumban végezte 1948-ban. Mindvégig székelynek tartotta magát, s páratlanul ragaszkodott szülőföldjéhez. Földtan–földrajz szakos oklevelét a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerezte 1952-ben. Szatmáron volt középiskolai tanár, majd 1955-től a Bolyai Egyetemen dr. Balogh Ernő professzor tanársegédje. 1959 után az egyesített egyetem geológiai karán sztratigráfusi minőségben oktatott. Doktori értekezését a bukaresti egyetemen védte meg. Román, német, francia és magyar nyelvű földtani és őslénytani jellegű közleményei az Erdélyi-medence harmadkori képződményeinek rétegtanáról és őslénytanáról bel- és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. A megkövült sünök kiváló ismerője, az őszátonyokból előkerült törpe tengeri sünök kutatója volt. Ezek alapján olyan következtetéseket vont le, hogy az Erdélyi-medencében 15 000 évvel ezelőtt sós vizű sekély tenger volt, és meleg égövi éghajlat uralkodott. Társszerzője a Mészáros Miklós által szerkesztett Geológiai Kislexikonnak (Bukarest, 1983). Síremléke a sepsiszentgyörgyi köztemetőben áll.
