Miközben az Egyetem téren és más városok közterein immár tizenkilenc napja felvonulnak a hidegtől, a fagytól, a viharoktól sem visszariadva a tüntetők, s követelik Băsescu elnök és a Boc-kormány azonnali lemondását, az előrehozott választásokat, Băsescunak esze ágában sincs távozni, noha népszerűsége egy új közvélemény-kutatás szerint példátlan módon nyolc százalékra csökkent! Ne feledjük, amikor az ellenzék felfüggesztette tisztségéből, népszavazás dönthetett sorsáról, s államfő maradhatott, népszerűsége még jóval ötven százalék fölött állt, és egy időben a bűvös 70 százalékot is elérte.
Nem akar távozni a teljesen hitelét veszített Emil Boc sem (támogatottsága még az államfőénél is alacsonyabb, öt százalék), ehelyett mutatva, hogy tevékenyen részt vesz az ország dolgaiban, havat lapátol (nyilván, ez a kormányfő dolga!), s azt ígéri, ha minden jól megy, áprilisban öt százalékkal növeli a közalkalmazottak bérét és a nyugdíjakat. Igaz, ígéretének ellentmondani látszik a Nemzetközi Valutaalap nagy hatalmú romániai megbízottja, aki szerint ez az ország mai anyagi helyzetében lehetetlennek látszik. A nagy hírű Jeffrey Franks láthatóan egyre jobban érzi magát Romániában, legújabban Buşteni-ben egy vendéglőben önfeledten hórázott Sorin Blejnarral, az adóhatóság vezérével, ami bizonyítja, hogy egyre jobb kapcsolatba kerül bizonyos román politikai körökkel. Ebben az a különös, hogy közben az ország nyomorog, a hidegben is tüntetnek, s Franks dorbézolása nem vall kimondottan filantrópiára. Éppen olyan távol lehet a mai romániai valóságtól, mint a hatalom emberei.
E fagyos napon, miközben Băsescu Brüsszelben tárgyalt, nyilvánosságra hozták Adrian Năstase ítéletét. A volt miniszterelnököt 2004-es választási korrupciós bűncselekményekkel vádolták, s két esztendő börtönbüntetésre ítélték, ami mutatja, hogy az államfő harca a korrupció ellen még nem ért véget. Most, hite szerint, az ellenzéken is jó nagyot rúgott. Az ellenzék képviselői politikai szándékokat gyanítanak mögötte. Boc különben erre nem reagált, a szakszervezetek által beígért sztrájkokat viszont komolytalannak tartja a gazdasági válság közepette.
Az ellenzék ezenközben parlamenti sztrájkba lép, ezentúl megjelennek ugyan a törvényhozó testületben, de az üléseken és a bizottsági megbeszéléseken nem vesznek részt, továbbra is követelik a kormány lemondását s az előrehozott választásokat, akárcsak a fagyban is kitartó, elszánt tüntetők.
Az idő pedig egyre hűl, az utóbbi évek leghidegebb tele fenyeget.