Nem székely származású család sarja, apja, az alsózaturcsai Zathureczky család 1817-ben Turócz vármegyéből telepedett az erdővidéki Olasz­telekre. Emília, aki 1823-ban itt született, gyermekkora nagy részét Olasz­teleken, illetve a ba­róti és a nagyajtai birtokon töltötte. Tizen­egyen voltak testvérek.
1842-ben férjhez ment Cserey Jánoshoz, akivel az imecsafalvi, ma is álló kúriában éltek, de már 1875 elején megözvegyült. Há­zasságukból hat gyermek született, akik közül csak kettő érte meg a felnőttkort. Gizella két-, István tizenegy, Mihály hétévesen hunyt el. Balázs, a negyedéves jogász mindössze huszonöt évet élt. Öccse, Gyula huszonhat évesen vetett véget életének. Az édesanyát egyetlen gyermeke sem élte túl. Ákos, aki legtovább élt, anyja halála előtt két héttel halt meg agyhártyagyulladásban. Majdnem minden gyermekét, unokáját tragikus körülmények között temette el.
1905. október 23-án szenderült jobb­létre. Porai a kézdivásárhelyi református temetőben nyugszanak. Szerettei, fér­je és gyermekei elvesztése súlyos csapás volt számára, de fájdalmát palástolni tudta, és teljes életét a közjó szolgálatának, a székely társadalom javára szentelte. A múzeumalapítás mellett a sepsiszentgyörgyi Jó­té­­konycélú Nő­egylet alapítója és 25 éven át elnöke, 1879 márciusától haláláig a kézdivásárhelyi Jó­tékony Nő­egye­sület ugyancsak alapító elnöke.
Unokahúga, Kele­menné Zathureczky Berta székely Niobé­nak nevezte a családi tragédiákat megélt nagynénjét. Mindezek ellenére volt annyi lélekereje, elszántsága, hogy nemes terveit folytatni tudja, véghezvigye a székelység múzeumának meg­alapozását. Nagy volt az adománya, sok tárgyat jelentős pénzösszeggel vásárolt meg, de egyre jobban gazdagodó gyűjtemé­nyében benne volt a Cserey család megannyi értékes kincse, relikviája is.
A Cserey Múzeum anyagának Sepsi­szentgyörgy, a Székely Mikó Kollégium adott helyet (1879–1913). Homlokfalán a nagyasszony fémdomborműves emléktáblája, a Kós Károly által tervezett új épület udvarán pedig mellszobra látható.