A politikai ellenszél, média- és fináncoffenzíva ellenére egyre többen veszik észre, hogy a kis Magyarország egyik leghangosabb és legbátrabb élharcosa a kis államok és közepes méretű európai nemzetek gazdasági szuverenitásának.
Teljes pontossággal felmérhetetlen, hogy a magyar kormányfő strasbourgi beszéde milyen mértékben befolyásolta például a forintnak a fontosabb devizákhoz viszonyított állapotát, az azonban tagadhatatlan, hogy a legutóbbi hetek eurózónás vihara a nagyokat is a gazdaságélénkítés szokatlan módszerei felé terelte.
Gazdaságpolitikai váltás figyelhető meg az unióban, miután a hét elején Brüsszelben két új európai uniós szerződést is véglegesítettek, és a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést, a fiatal korosztályok foglalkoztatását ösztönző konkrét intézkedésekről is döntöttek. A sokat gúnyolt magyar gazdasági "szabadságharc" fontos elemei ezek, olyan nem ortodox módszerek, amelyekre eddig legfeljebb titokban gondoltak a liberális gazdaságelméletre épülő társadalmak vezetői. A külső kényszer viszont az előremenekülést diktálta, az adósságválság megoldása, a kiegyensúlyozott fejlődés és a versenyképesség megtartása érdekében szükségessé váló megoldások felülírták a korábbi, megfellebbezhetetlennek tartott recepteket. A pénzügyi unió mostantól lehetővé teszi, hogy automatikus büntetéseket szabhassanak ki a felelőtlenül gazdálkodó államokra, és egy sor olyan szigorítást vezettek be, amelyet évekig halogattak. A válság olyan változásokat kényszerített ki, amelyekről nemrég még alig hittük volna, hogy valaha is megvalósulhatnak az unióban.
A jelenleg huszonöt tagú újdonsült pénzügyi unió nyílt elismerése annak, hogy a közös valuta bevezetéséhez korábban felállított feltételrendszer megbukott. A legtöbben eddig sem tartották be a követelményeket, de a válság begyűrűzése óta már egyetlen államról sem mondható el, hogy a négy feltételnek – alacsony adósság, infláció, deficit és állampapírkamatok – egyaránt megfelelne. Maastrichtet nem vették komolyan, Brüsszelt nem érdekelte, hogy a görögök például manipulálták-e a költségvetési adatokat, hogy az olaszok és a görögök államadóssága nem is közelített az előírt szinthez, a költségvetési hiányok pedig már rég túlléptek minden elképzelt és elképzelhetetlen plafont.
Valami újnak kell kezdődnie Európában, a régi pénzügyi világ a végét járja. És mint minden újat, először az agyakba kell beengedni, hogy elkezdődhessen a tudatosodási folyamat. A költségvetési szigor azonban jelentősen veszélyeztetheti azoknak az országoknak a pénzügyi szuverenitását, amelyeknek vezetői a hazai érdekeket figyelmen kívül hagyva, szolgai módon viszonyulnak a brüsszeli határozatokhoz. Magyarország már jelezte, saját érdekeiből továbbra sem enged. Románia még nem.
