Január végéig Borbély László minisztériumának el kellett volna döntenie, megadja-e a verespataki aranybányának a környezetvédelmi engedélyt vagy sem. Az országszerte folyó tüntetéseken gyakran feltűntek a bányanyitás ellen tiltakozók, de Verespatakon például azok gyűltek össze, akik úgy érzik, hogy a gazdaságilag lerobbant térség egyetlen lehetősége a kitermelés beindítása.
Az csak növelte a tiltakozások pikantériáját, hogy zöld aktivisták – főleg magyarországiak, szlovákiaiak, csehek, lengyelek s néhány hazai is – kedd délelőtt elfoglalták Borbély László környezetvédelmi tárcavezető irodáját. Néhány óra múltán békésen, s azzal az ígérettel távoztak, hogy visszatérnek.
Borbély minisztériuma mindenképp kutyaszorítóban, s azzal próbál a nyomás alól kibújni, hogy csak abban az esetben engedélyezi a Roşia Montană Gold Corporationnek (RMGC) a munkálatok beindítását, ha a cianid százalékát olyan szintre csökkentik, amely nem ártalmas a környezetre, és már a kitermelés első éveiben pénzt biztosítanak a környék élőhelyeinek helyreállítására. Borbély hárít, mikor kijelenti, hogy minisztériuma csak a verespataki bányaterv engedélyeztetésének környezetvédelemmel kapcsolatos hányadáért felel, a gazdasági rész a gazdasági és kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartozik.
Különben – jellemző módon – Traian Băsescu ebbe a kérdésbe is több alkalommal, legutóbb kedd esti beszédében belekotyogott, természetesen a Gold mellett törve lándzsát. Mikor szemére hányták, hogy annak idején kár volt az aranybányászatot eladni, egyrészt a kitermelés roppant magas költségeire hivatkozott, másrészt meg arra emlékeztetett, hogy akkoriban a nemesfémek ára alacsony volt, míg most unciája jóval 1700 dollár fölött áll. És mert igen magas ott is a munkanélküliség, szokásos agilitásával jelentette ki, újra kell indítani a nemesfémbányászatot az Érchegység más régi lelőhelyein is, például a Déva melletti Felsőcsertésen. Csak azt felejtette el tudatni, hogy ott is a verespatakihoz hasonló kitermelésre készülnek, azaz ciános technológiával nyernék ki az aranyat, s azt is, hogy az a bánya sincs már a román állam tulajdonában.
A Gabriel Resources annak idején jól kibabrált a román állammal, melynek csak 19,3 százalékos részesedése maradt. Évek óta azért küszködik a kormány (vagy csak teszi magát), hogy ezt 22,5 százalékra növelje, és hogy szigorúbban ellenőrizhesse a vegyes vállalat működését. De a valós eredmény egyre húzódik, a cég hatalmas összeget szán terve megvalósítására – 500 millió eurót –, s számolatlanul költi a pénzt a bányakitermelés beindítása melletti kampányra.
Most mégis legáldatlanabb helyzetbe az RMDSZ miniszterei kerültek. Annak idején a 2008-as választási kampányprogramjukban azt hangoztatták: "Határozottan ellenezzük a ciános technológiát használó bányászati tevékenységeket, figyelembe véve a megelőzés elvét, a környezetünk és természeti értékeink megóvását kívánjuk biztosítani." Erre szavaztak választóik, ezt az elvet kellene képviselniük ma a kormányban és a parlamentben is. Ehelyett az Országos Régészeti Bizottság fogadta el a Kirnyik-hegység leletmentéséről szóló régészeti tanulmányt. Kelemen Hunor kulturális miniszterként meg mossa kezeit, nem ő adta a bizonylatot, hanem egy minisztériumának alárendelt intézmény. És Borbély László is lépéskényszerbe került, előbb-utóbb ki kell állítania a környezetvédelmi engedélyt a Goldnak. Szemmel láthatóan a Boc–Băsescu-féle kormány ezt a balhét is az RMDSZ-szel kívánja elvitetni.
Különben Verespatak alatt, illetve az Erdélyi Érchegység középső részén, az úgynevezett aranynégyszög – melynek sarkpontjai Aranyosbánya, Zalatna, Nagyág és a Körösbányától délre fekvő Karács – nemesfémekben igen gazdag. A becslések szerint 500 tonna aranyat és 1500 tonna ezüstöt rejt a föld, s az a balszerencséjük a verespatakiaknak, hogy próbafúrásokkal kiderítették, az ő településük alól több mint 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt lehetne a felszínre hozni. Ezért kell ennek a településnek nyomtalanul eltűnnie. A külszíni, azaz bányagödrös fejtési módszerrel 225 millió tonna kőzetet készülnek megmozgatni, és hatalmas mennyiségű ciánt vetnek be nemesfémek kivonására. A zagytározók sérülékenysége miatt jogos az aggodalom itthon, Magyarországon, de világszerte is.
De a Gold halad a maga kijelölte úton, korszerű, új települést ígér Verespatak helyett. Mindez a vállalkozás veszélyein és a jóvátehetetlen környezetromboláson mit sem változtat. Bizonyosnak látszik, hogy ezzel a településsel is ugyanaz történik majd, mint 40 évvel ezelőtt, mikor Ceauşescu idejében az akkori aranykitermelés miatt a szívükhöz és lelkükhöz oly közel álló római várt áldozták fel az aranyláz oltárán.
A helyiek megélhetésre vágynak, dolgozni akarnak, s ezt "ügyesen" meg is lovagolta a Gold. A cég kimutatásai szerint a lakosság 86 százaléka egyetért a beruházással. És közhely számba megy az az igazság is, miszerint a történelemben még nem volt példa arra, hogy egy felfedezett aranykincset ne termeltek volna ki.
De létezik olyan technológia, például Svédországban, mely nem ejt jóvátehetetlen sebet egy gyönyörű tájon, s nem fenyegeti ciánárral a szomszédos országokat. És sokan, nagyon sokan gondolják úgy: hatalmas botorság az állam részéről, hogy nem maga termeli ki aranyát és ezüstkincseit, hanem külföldi beruházókra bízza. Mi több, beéri 19,5 százalékos haszonnal.
Ezért kár volt annyi vér és könny az "ősi román földért".
