Sajtóhírek követték egymást, elindult a pletyka, hogy a művészetis tanárok így meg úgy, nem ez az első eset az iskola pedagógusainak erkölcstelen viselkedésére, amit persze senki nem bizonyít, s végül megszületett az alapfokú bírósági döntés, nevezett tanárt kilenc évi börtönbüntetésre és az érintett három család számára kártérítés kifizetésére ítélték.
Jól tették. De az már nem biztos, hogy elegendő, ha az iskola üvegesre cseréli a próbatermek faajtóit, ahol az elméleti oktatástól eltérően a tanár kettesben tartózkodik tanítványával, és az sem biztos, hogy ebben az egyetlen iskolában kell megkérdőjelezni a pedagógus makulátlan erkölcsiségét, az pedig végképp baj, ha csupán az üvegajtós átláthatóság tart vissza valakit a fajtalankodástól. Az eset mégis tanulsággal bír, ne engedjék a tanító-, tanárközösségek, hogy egyes kollégáik magatartása miatt rossz hírét keltsék az iskolának, a szakmának, a pedagógusi elhivatottságnak, mert jól tudjuk, a termőföld aranya, a búza is rejt konkolyt, de attól még a termés hasznos és tápláló. Se a mi kedvünket, se gyermekeink szellemi táplálóinak kedvét ne vegyék el a hasonló esetek, inkább tegyünk róla, hogy soha többé ne fordulhasson elő.
Hogy ehhez üvegajtóra van-e szükség, vagy elegendő az önkontroll, azt minden iskola és pedagógus döntse el egyedül.