A szenátus munkája már első nap lebénult, s bizony még a balesete után lábadozó Verestóy Attilára is szükség van, hogy valahogy meglegyen a kvórum. A képviselőház látszólag működőképes, de nagy kérdés, hogy az oly sokat hangoztatott törvényhozási prioritások közül mi kerülhet egyáltalán a törékeny többség napirendjére.
Már megmutatkoztak az első jelei az RMDSZ erőfitogtatásának. Hiába intett be Traian Băsescu államelnök, hogy szó sem lehet fizetés- és nyugdíjemelésről, hiába táncolt vissza Emil Boc kormányfő, sasszéztak a főnökök által mutatott irányba a vezető kormánypárti politikusok, Borbély László, az RMDSZ politikai (!) alelnöke az IMF-fel folytatott megbeszélés előtt is, után is kitartott: ők bíznak benne, lehetséges lesz áprilisban, legkésőbb májusban növelni az állami juttatásokat. Az biztos, ez sokat nyomna a latban egy kora nyári választáson.
Tovatűnt ma már az a tavalyi remény, hogy az év második feléig látványos fellendülés várható, és megmutatkozik végre a megszorítások gyümölcse, a kormánypártok pedig learathatják a babérokat. Az Alkotmánybíróság választásokat szétválasztó döntésével oda az esély, hogy talán a helyi jelöltek hátán befutóvá tehetőek a parlamenti tisztségre áhítozók, illetve közös megmérettetésre lehetőség csak most, májusban, június elején adódhat. Az RMDSZ számára egyetlen hátránya lenne az előrehozott, összevont választásoknak: nem tudnának újabb összegeket bezsebelni a nagy bukaresti kasszából, minden más szempont azt mutatja, jobban járnak, ha ezt az utat választják.
Nem tudni még, Borbély kiéneklése a kormányzati kórusból a szembeszegülést jelzi-e, valóban robbantanak, vagy csupán zsarolásra kívánják ismét felhasználni ugyancsak előnyös pozíciójukat. Volt már arra példa, hogy egy főtitkári posztért adták oda hatalommegtartó voksaikat. Milyen büszkén hangoztatta akkor Kelemen Hunor szövetségi elnök, hogy az RMDSZ soha nem árulta el egy mandátumon belül szövetségeseit! Most azonban mintha kicsit többről lenne szó, egyre nagyobb a polgárok elégedetlensége, s bár még csak pár százan, s főleg román városokban tüntetnek, nem sokkal boldogabbak azok a magyar szavazók sem, kiknek voksára nagyon számít a szövetség.
Ma még sok múlik az RMDSZ-en, néhány napon belül azonban lehet, oly mértékű lesz az újabb mandátumra áhítozó honatyák elszivárgása, hogy a magyar képviselőktől, szenátoroktól függetlenül sem tud összeülni az alsó- meg a felsőház. Akkor pedig választások következnek, akár tetszik, akár nem a jelenlegi hatalomnak, és bárhogy taktikázik az RMDSZ.