De a városunkból elszármazott Knobloch László fotóit újracsodálva, a három héttel korábban érkezett, levélben küldött, versbe foglalt vallomást is eszembe juttatta, melyben Antal József ajkai lakos fogalmazta meg szeptember végén tett ötnapos erdélyi körútjuk személyes élményeit. Hazavárva (Először Erdélyben) című, szeptember 26-án kelt lírai élménybeszámolójából idéznék: ,,Erdőország közepébe beköszöntünk ősszel, / vártak minket székely népek hazai örömmel. / Azt mondták: itt hazavárnak, otthonról minket, / Székely ember, szereteted áldja meg az Isten. / Ízes szólás, ízes étel, minden jutott bőven, / a természet tisztaságát levegőben mértem. / Szép hegyormok, rónaságok, képetek megőrzöm, / tiszta lelkű jóemberből akad itten bőven. / Ha majd otthon megpillantom a bakonyi tájat, / gondolatban, szívem mélyen Székelyföldön járok. / Szép emlékkel, tiszta szívvel gondolok reátok. / És ha ti is erre jártok, s pihenésre vágytok, / gyertek haza, mihozzánk is, / otthonra találtok."

A neve miatt néhai miniszterelnökünkre emlékeztető férfiú­ról, aki a fenti, ránk nézvést hízelgő sorokban örökítette meg első erdélyi látogatását, semmit nem tudok. Kérésemre ő válaszolt ez idáig az autóbusznyi Veszprém megyei turistából — kik többnyire először jártak Erdélyben, Székelyföldön —, hogy írásba foglalná a nálunk tapasztaltakat, benyomásokat, észrevételeket. Azért is, hogy mi, a turizmus iparágával jószerével most ismerkedők tanuljunk csetlő-botló hibáinkból, tévedéseinkből. Feltételezem, Antal Jó­zsef nem pályázik költői babérokra, a Parnasszus hegyét sem kívánja megmászni, de tudom, a versírást többnyire a szép és jó rendkívüli látványa, az érzékeny emberi lélek rezdülése sugallja, készteti, ihleti. Ezért köszönöm ,,maroknyi székely" nevében szülőföldemet, táját, lakóit dicsérő verses vallomását!