Egyfolytában különféle színű meteorológiai riasztás fenyegetésében élünk. Csak most jöttem rá, ahogy volt már nálunk sárgától elkezdve narancssárga és vörös is, ezeket a kódokat különféle pártok színeiből merítették a meteorológusok.
Most éppen a narancssárga színű hó- és hidegfigyelmeztetés, valamint demokrata-liberális fenyegetettség alatt áll az ország, piros-zöld RMDSZ-segédlettel. Sajnos, jobbra semmi kilátás. Inkább balra. Lehet, hogy a következő legalább ennyire veszélyes lesz: a sárga és vörös riasztás és kormányzás egyszerre, ami nem más, mint a Szociál-liberális Szövetség uralkodása. Egyik katasztrofálisabb, mint a másik.
Az emberek nyakig hóban, fagyban és pártokban. Most, hogy az ellenzék eldöntötte, sztrájkba lép, és mindenféle törvényhozás elmarad, bizonyosan nem születnek rossz törvények sem. Sokkal hatékonyabb lenne sztrájkjuk, ha kivonulnának például az Egyetem térre, és ott tüntetnének. Lehet, csak azért nem demonstrálnak, mert félnek az állandóan ott tüntetőktől, akik megfenyegetnek minden oda merészkedőt. Pedig milyen jó lenne, ha nem a parlamentben harcolnának egymás ellen, hanem az utcán. Amikor már nem lennének érveik, akkor nemcsak sárral dobálnák egymást, hanem kövekkel is, akár a tüntetők a rendőröket.
Talán legjobb lenne, ha az új választásokig teljesen megszüntetné munkáját a parlament. Némi pénzt is megspórolnánk abból a 24 750 lejből, amennyibe havonta egy képviselő kerül. Jól fogna mostanában hóeltakarításra.
Az utak hótalanítására fordított összegek elköltésében igen szép eredményeket értünk el. Európában olyan északi országokban, ahol többecske hó esik, feleannyiba sem kerül az utak tisztítása, mint nálunk. 100 kilométer út megseprése Romániában 110 159 euró, míg Norvégiában vagy Svédországban 40 000 euró körüli.
Amikor sokat havaz, akkor lázongok, hogy mennyit kell hánynom a havat, de látván, hogy némelyek mennyit keresnek a hóelpucolással, lehet, én is elvállalok legalább egy kilométer úttisztítást. Minden méternyi átlagos út elsepréséért több mint 1,1 euró ütné markomat. Egy seprésszélességgel simán viszek egy métert, majd visszafelé szintén egy méteren a sepreményt eltaszítom a hólapáttal. Egy térüléssel két méter út már megtisztítva. Leellenőriztem: nyolc métert – amennyi egy átlagút szélessége – simán és simára seprek fél perc alatt. Az utászok is akkor fognak neki az úttisztításnak, ha elállt a havazás. Ha elkapnak, hogy nincs eltakarítva, majd azt mondom: várom, hogy végleg elálljon. Majd úgy márciusban. A felvett pénzből meg hófogókat vásárolnék. Műanyagból, mert a fémből készültet ellopják, a fából gyártottat eltüzelik. Ősszel kirakom, és utána nem seprem az utat, hanem csak a pénzt seprem be. Erre még az állam nem jött rá, és ki kell használnom, amíg lehet.
Közben reménykedem: hátha javulnak az időjárási viszonyok és a különféle pártok okozta katasztrófahelyzetek.
