Két, az ügyészség kérésére beidézett tanút hallgattak ki tegnap Sepsiszentgyörgyön a kenőpénz elfogadásával vádolt Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester perében, a harmadik, Szarvadi József volt alpolgármester azonban hiába várakozott két óra hosszat az előcsarnokban: a bírónővel senki sem közölte, hogy kint üldögél, és anélkül rekesztette be a tárgyalást, hogy behívták volna. Szarvadi kifogásolta, hogy játszanak az idejével, de már csak az ügyésznek és a jegyzőnek tudott panaszt tenni. A következő tárgyalásra március 5-én kerül sor.
A tárgyalás elején ugyan a bírónő megkérdezte, hogy a beidézett személyek megjelentek-e, de a terembe csak Guzmán Ildikó Éva és Péter Tibor lépett be, és a Szarvadit jól ismerő Rácz Károly, őt kísérő testvére, valamint Ioan Adam ügyvéd sem említette, hogy a harmadik tanú kint várakozik; a hangosbemondón sem szólították. Ő maga elmondása szerint azért nem ment be – bár látta a polgármestert, sőt, üdvözölték is egymást mindannyian –, mert tudomása szerint egyszerre csak egy tanú lehet bent. Ez így is volt, a tegnap meghallgatottak közül egyik sem hallotta a másik nyilatkozatát.
Elsőként Guzmán Ildikó tette le az esküt, majd elmondta, hogy a Babeş–Bolyai-egyetem sepsiszentgyörgyi tagozatán, a közigazgatási karon tanul, és egyik tanárnője említette órák után, hogy gyakorlatként részt vehet a korrupcióellenes ügyészség egy műveletében. Nem kézdivásárhelyi lakos, és nem ismeri a polgármestert. Azt sem tudta, mire vállalkozik. Kocsival mentek Rácz Károly lakására több civil ruhás hatósági személy – szerinte rendőrök és ügyészek lehettek – kíséretében. Felszólították, hogy nézzen körül, és meglátta a pénzt az asztalon. Később valaki egy különleges lámpával rávilágított, akkor látta rajtuk a MITĂ (kenőpénz) feliratot. Társával együtt megszámolta a pénzt, és aláírta a jegyzőkönyvet. Nem látta, hogy keresték volna valahol a pénzt, és arra sem emlékszik, hogy Rácz mit mondott. Amikor az ügyész és az ügyvéd is közbeszólt, a bírónő pedig szembesítette a kivizsgálás során adott nyilatkozatával – miszerint a polgármester kölcsönkért összegről magyarázott a rendőröknek –, és figyelmeztette, hogy felkért tanúként köteles megfigyelni a történteket, és emlékezni rájuk, a diáklány elsírta magát. A félórás kihallgatás végén határozottan kijelentette, hogy őszinte volt.
Péter Tibor hasonlóan vallott. Ugyanott tanul, ugyancsak a tanárnő javaslatára vállalta a részvételt – de ha tudta volna, miről van szó, nem teszi. Ő sem kézdivásárhelyi, és nem ismeri a vádlottat. A rajtaütés napján Sepsiszentgyörgyön a mozi mellett ült kocsiba, azt hitte, a hírszerző szolgálat embereivel. A polgármester háza előtt várniuk kellett, akkor mondták, hogy a bukaresti és brassói korrupcióellenes ügyészség munkatársai is ott vannak. Amikor bementek a házba, Rácz polgármester egy nagy asztalnál ült, mellette a széken volt a pénz. Nem látta, hogy valaki kereste volna, de neki megmondták, hogy hova nézzen. Az asztalra ő tette a köteget, és a kolléganővel együtt számolták meg. Már nem emlékszik, hogy ki mit mondott, sokan voltak, és nagy volt a jövés-menés, kérdezősködés. Azt tettük, amit mondtak – válaszolta arra a kérdésre, hogy a kivizsgálás során adott nyilatkozatában szintén szerepel a kölcsönkérés mint Rácz Károly magyarázata, most pedig ellentmond önmagának. Őszinte volt akkor is, most is – állította a végén.
Távozása után Ioan Adam ügyvéd (akinek telefonja többször is megszólalt közben) átadta a védelem tanúinak nevét tartalmazó listát – ezt jóvá kell hagyni –, de ekkor sem említette, hogy a tegnapra beidézettek egyike még kint tartózkodik. Szarvadi József elmondása szerint a tárgyalóteremből kijövet, már az ülés berekesztése után azonban odaköszönt neki azzal, hogy mára vége, haza lehet menni. Zsúfolt programom van, nem tudom, hogy a következő időpontot szabaddá tudom-e tenni – dohogott –, ez a megjelenés is sok szervezésbe került, és igen bosszant, hogy csak elvesztegetett idő volt.
