Azon sem törte túl sokat a fejét, hogy eredeti indoklást találjon ki, így aztán lemondását ugyanazokkal az érvekkel támasztotta alá, amelyekkel eddig tisztségben maradását: a gazdasági, politikai stabilitás megőrzésére hivatkozott.
Mindez, persze, csak porhintés, a kormányváltásra azért volt szükség, mert a hatalom az elmúlt hetek tüntetései nyomán maradék hitelét is elveszítette, a közvélemény-kutatások szerint a demokrata-liberálisok népszerűsége megállíthatatlanul zuhant, és az államfő belátta: ha azt akarják, hogy a következő választásokon egyáltalán labdába rúgjanak, ahhoz bizony fel kell áldozni Bocot.
A bejelentést követően igencsak megbolydult a politikai élet, a demokrata-liberálisok a lehetséges utódot keresgélték, az ellenzéki pártszövetség képviselői elégedetten dörzsölték kezüket, a néhány napja még megvalósíthatatlannak tűnő célkitűzésüket, az előrehozott választások kiírását érezték közelebbinek, a sajtó a leendő miniszterelnök nevét találgatta – mindössze az RMDSZ tűnt olybá, mintha kicsúszott volna lába alól a talaj: az eddig folyton hűségüket hangoztató vezetők egyszer csak ráeszméltek, immár nincs is, mihez, kihez lojálisnak lenniük. Kelemen Hunor szövetségi elnök előbb mintha kihátrált volna a fejlemények mögül, hangsúlyozva: Boc személyes döntéséről van szó, Márton Árpád képviselő pedig egyenesen meglepetésének adott hangot a fejlemények kapcsán. Majd sietve közölték: a szövetség nem támogatja technokrata miniszterelnök kinevezését, ragaszkodnak a politikai kormányhoz, végül pedig a Traian Băsescuval lezajlott tanácskozás után csendbe burkolóztak az RMDSZ képviselői, Kelemen Hunor azonban azt sugallta: továbbra is maradnának hatalmi pozícióban. Pedig a jelenlegi helyzetben ismét a mérleg nyelve szerepét töltheti be a szövetség, jó lenne, ha ezúttal a közösségi érdeket helyeznék előtérbe, és nem a különféle tisztségek csábítása irányítaná tetteiket.
Lemondás, meglepetés, tanácskozás a Cotroceni-palotában, sok mindenben volt részünk eme zűrzavaros napon, csak az a felszabadult sóhaj, no meg a remény, hogy valami jobb következik – csak ezek hiányoztak. Erre viszont alighanem jó ideig várnunk kell még, függetlenül a következő napokban kötendő nyílt vagy háttéralkuktól, a választások időpontjától, illetve attól, hogy a parlament bizalmat szavaz-e a Traian Băsescu által a miniszterelnöki tisztségre javasolt Mihai Răzvan Ungureanu új kormányának.