A javaslat előterjesztése közben Nagy István a kormányt bírálta, mondván, a központosítás megszüntetéséről beszélve feladatokat oszt le az önkormányzatoknak, ám azokhoz pénzforrást nem rendel. Így történhet meg, hogy a rokkantak gondozóinak fizetését tavaly negyven százalékban, idén pedig valószínűleg a felét a helyi költségvetésből kell fedezniük, mint ahogy a pedagógusok ingázásához is jelentősen hozzá kell járulniuk. Hasonlóan jelentős tétel a bölcsőde, az óvoda, a könyvtár, a művelődési ház és a múzeum fenntartása, ám a kórház költségeihez a tavalyinál mintegy harmadával kevesebbel, azaz 120 000 lejjel kell hozzájárulniuk, miután a környék polgármestereivel a közös finanszírozásról határoztak. A beruházásra szánt pénzből biztosítják a város vízhálózata kiépítésének önrészét, a miklósvári kultúrházhoz kerítést építenek, s rendezik környékét, a baróti temetőt pedig szintén bekerítik.
Az RMDSZ-frakció azt szerette volna elérni, hogy a miklósvári kultúrotthon környékének rendezésére fordítsanak kevesebbet, a különbséget pedig kapja meg Erdővidék Múzeuma és a közszállító vállalat, a Transloc. Pál-Szilágyi Zoltán frakcióvezető érvelése szerint a Transloc közösségi feladatot lát el, hiszen a legeldugottabb helyeken élőket is kiszolgálja, a múzeum pedig működik, "élet van benne", tehát mindkettő megérdemli, hogy a város részéről teljes körű támogatást élvezzen. Az MPP a Translocnak – az RMDSZ-éhez hasonló érvek alapján – tízezer lejjel javasolt többet, s ugyanannyival nagyobb összeget szánt a városi sportegyesületnek is. Mivel az RMDSZ javaslatait csak a szövetség tanácstagjai szavazták meg, ezeket elvetették, a polgáriak két kezdeményezését viszont Pál-Szilágyi is támogatta, segítségével kikerekedett a minimális szavazatszám.