Jóleső érzéssel gondolunk arra, hogy ezelőtt öt esztendővel, a hivatalosságok hiányában, nyugdíjas tanítók, tanárok, barátai, ismerősei összegyűltünk, hogy 85. születésnapján köszöntsük. Úgy érezzük, a mai búcsúzáshoz hozzátartoznak az akkor elhangzott szavak.
Elhangzott, hogy kiváló pedagógus, fáradtságot nem ismerő iskolaszervező, hosszú időn át igazgatóhelyettes, a megye minden iskolai ügyét figyelemmel követő tanfelügyelő volt.
Tanügyi pályája során tisztességgel teljesítette a rá háruló feladatokat, mindig talált utat-módot arra, hogy a közösséget szolgálja.
Igazi néptanítóként kezdte pedagógusi pályáját. Tanítványai felnőttként is gyakran elmondták, igyekezett megismerni hajlamaikat, tehetségüket, érdeklődésüknek megfelelő pályára próbálta irányítani életútjukat, s hogy sokan neki köszönhették az első lépéseket későbbi feladataik sikeres végzéséhez.
Hosszú ideig igazgatóhelyettesként működött a mai Székely Mikó Kollégiumban. Hozzá­értéssel, teljes erejével azért fáradozott, hogy az iskola megőrizze régi, jeles hagyományait, az intézetet elhagyó fiatalok felkészülten tudjanak helytállni az életben, és minél többen jussanak be egyetemre, biztosítva ezáltal értelmiségünk utánpótlását.
Tanfelügyelőként is arra törekedett, hogy a megye minden iskolájában megfelelő minőségű oktatást-nevelést biztosítson.
Úgy éreztük, említett köszöntéssel örömet szereztünk neki, számunkra pedig elégtételt jelentett, hogy elmondhattuk: igaz, őszinte, fáradhatatlanul tevékenykedő embernek ismertük.
Nyugdíjazása után is rendszeresen figyelemmel követte a megye iskoláinak működését, örömmel töltötte el, ha jó eredményekről hallhatott, hisz korábbi törekvéseinek megvalósulását látta azokban a sikerekben.
Nevét örökre beírta az iskola történetébe, emlékét megőrizzük, nyugodjék csendesen!

Albert Ernő