Két hírem van. A rossz, hogy az RMDSZ – Erdély 2020 című – gazdasági stratégiája (amelyről a február 1-jei Háromszékben olvastam) úgy néz ki, mint a régi, lejegelt és be nem tartott ígéretek felmelegítése és maszlaggal körített újratálalása a tagságnak: eszi, nem eszi, nem kap mást!
A másik hír még rosszabb: ebben a stratégiában még csak ígéretként sem szerepel az ingatlan-visszaszolgáltatások befejezése. De amíg nem jutunk jogos tulajdonunkhoz, minden anyagi alapot nélkülözve nehezen indíthatunk vállalkozásokat, hiszen minden pénzünket és időnket felemészti a futkosás az itthoni bürokrácia kanyargós útjain elorzott javak visszaszerzéséért. Újfent visszamenve az időben, idézném a 2003 januárjában Marosvásárhelyen tartott SZKT-ülésen elhangzottakat: az elnök ugyanakkor az idei együttműködés legfontosabb feladatának nevezte az elkobzott földek és erdők száz százalékig menő, teljes visszaszolgáltatását. Kilenc év után lehetne beszélni arról, hogy hány százalék a száz százalék...
Górcső alatt nézve az RMDSZ stratégiája az EMNT Mikó Imre-tervére lenne ellenszer. Megjegyezném, hogy ez utóbbiban sincs életképes elképzelés a még mindig mások által bitorolt épületek, telkek, erdők-mezők jog szerinti tulajdonba kerüléséről. Az esetleges vállalkozó ezek után elgondolkozhat, milyen garancia lesz arra, hogy munkája után annak gyümölcsét is élvezhesse. Ez az a helyzet talán, amelyről azt tartják, hogy az emberfia vagy megszokja, vagy megszökik előle – és a népszámlálási adatokból kitűnik, hogy egyre többen választják a második lehetőséget.
A tervek hitelessége ebben az erős politikai kézzel irányított, működésképtelen piacgazdaságban jelentősen csorbul. De ha már gazdaságról van szó, jó pár vállalkozó egybehangzó véleménye szerint néhány kiegészítés még idekívánkozik.
Szükség lenne minden visszaszolgáltatott ingatlan díjmentes felmérésére és telekkönyvezésére (hiszen már egyszer telekkönyvezték, és nem mi kértük, hogy elvegyék), az adásvételek megkönnyítésére és a tagosítás ösztönzésére, a vállalkozókat elriasztó rengeteg adó számának és mértékének csökkentésére, az állami ellenőrök utasítására, hogy minden ellenőrzött személlyel anyanyelvén beszéljenek. Így elkerülhető lenne a könnyebb megértést szolgáló szatyor, tasak és más figyelmesség átadása az inspektor úrnak...
Levelem végére érve elgondolkoztam azon, hogy az RMDSZ-stratégiát olvasva miért jutott eszembe a dicstelenül kimúlt rendszer egyik meghatározása, miszerint a kommunizmus nem egyéb, mint a népek jobb jövőbe vetett hitének pofátlan kizsákmányolása!
TÖLGYES LAJOS, Brassó – Sepsibükszád
