Minden alkotót érdekel a szélsőséges helyzetekbe került ember viselkedéstörténete, s ha adott egy olyan alaptörténet, mint Abe Kobo regénye, A homok asszonya, abból színházi produkciót készíteni izgalmas vállalkozás. Kihívás is ugyanakkor, hiszen filmes feldolgozása, számos színpadra vitele után feltevődik a kérdés: hogyan lehet egyedi előadást összehozni?
Gemza Péter rendező-koreográfus az M Stúdió sajátos színházi stílusában találta meg az egyik eszközt, és a történet lecsupaszításában a másikat. A regénybeli cselekményből őt igazából csupán annyi érdekli, hogyan találja meg élete értelmét egy véghelyzetbe került ember (a történet ismert: a bogarászni induló tanár egy katlan alján marad, ahol a falubeliek fogva tartják, az örökösen folyó homok lapátolására ítélve korábbi foglyuk – egy nő – mellett). A rendezőt az a folyamat foglalkoztatja, főszereplője érzelmileg, intellektuálisan hogyan állítja szembe a világot, amelyből jött azzal, amibe cseppent, hogyan jut el odáig, hogy végül már elmenni sem akar, mert tudásával megtalálja a módját, hogy hasznos tagjává váljon a közösségnek, s nem mellékesen: hogyan születik meg a szerelem ebben az összezártságban, különböző stációkat (szánalom, egymásrautaltság, érzékiség) végigjárva. Mindezt szó, mozgás, zene, csend, fény játékával s egy kis, Pier Paolo Pasolinitől kölcsönzött lírával fűszerezve.
Bemutató ma este hét órától a Lajtha László Stúdióteremben.
