1901 szeptemberében Sándor József általános érdeklődésre számot tartó kérdésekről értekezett választói előtt: a székely körvasút kiépítése és a galaci összeköttetés megteremtése, a háromszéki vasút kisajátítása, a földvári vasút minél sürgősebb megépítése, az Olt szabályozása, földhitelintézet létrehozása, az erdő-, gyár- és bányaipar meghonosítása, a kisipar és háziipar teljes pusztulástól való megmentése, az erdő-legelőtagosítási törvényeknek a székely jogi természet szerinti alkalmazása. Tisztában volt viszont azzal, hogy e célok valóra váltásához pénzre, nagyon sok pénzre lenne szükség.
A gazdasági élet kibontakoztatása céljára alapított egyesületek, bizottságok töltöttek be irányító, összehangoló szerepet. A vármegye vezérkara, országgyűlési képviselők és különböző szakemberek alkották a térség felemelkedéséért küzdők táborát, akik erejüket egyesítve alakították meg az iparfejlesztési egyesületeket.
1876. május 22-én alakult a Háromszéki Háziipari Egyesület 198 taggal, elnöke Szentiványi Gyula főispán volt. Az ő távozásával 1877-ben az egyesület Potsa József főispánt választotta meg elnöknek. A női háziipar fejlesztését tűzte ki elsőrendű feladatként, ezenkívül a kisipar és az ipari oktatás előmozdítását tekintette céljának. Néhány év alatt jelentős sikereket ért el az egyesület a szövő tanműhely és az Első Székely Szövőgyár megalapítása által. Később a szövő tanműhelyt női ipari tanműhellyé alakították át. 1882-ben Potsa József egyesületi elnök beszédében a kitűzött célokról és azok megvalósításáról számolt be a közgyűlésnek: "Hat éve alakult ezen társulat, célul tűzve egyesek filléreivel a háziipart és iparoktatást a Székelyföldön terjeszteni. Azon remény táplálja az alapítókat, hogy a közös érdek, közös cél az egész Székelyföldet egy hatalmas szövetkezetbe vonja, mely szövetkezet ezen keleti határszéli ipar felvirágoztatását eredményezheti." Később faragászati iskolát létesítettek Kézdivásárhelyen. Az egyesület vezetősége kezdetben úgy gondolta, hogy a Sepsiszentgyörgyre tervezett fonoda részvények jegyzése útján létrejöhet, de egy ilyen méretű létesítmény beindításához körülbelül 80 000 forintra lett volna szükség. Úgy értékelte Potsa, hogy a Késmárkon már működő lenfonoda sem tudta termékeit az országban értékesíteni, a vállalkozó világ emiatt pedig egy másik lenfonoda felállítását céltalannak találta. Ezek után úgy gondolták, hogy az ipari szövészet megteremtése a követendő út, ezért kezdeményezték egy szövészeti iskola minél gyorsabb beindítását. Miután az iskola sikeresen mutatkozott be termékeivel, az egyesület feljogosította választmányát arra, hogy a kormány segítségét kérje a termelés bővítése érdekében. Az ipari, földművelésügyi és kereskedelmi tárca vezetésével megbízott báró Kemény Gábor miniszter támogatásával az iskola évenkénti anyagi segélyezése, versenyképes gépek, mechanikai szövőgépek beszerzése és az állandó hajlék kialakítása révén megalakulhatott az Első Székely Szövőgyár. Az egyesület céljának tekintette Kovásznán és az Orbai járás nagyobb községeiben női ipariskolák létesítését a gyár munkaerő-tartalékának biztosítására. A gyermekjáték-készítés érdekében a hegyaljai falvak valamelyikében egy ehhez kapcsolódó iskola létrehozását is tervezték.
A kormány belátta, hogy a Székelyföld siralmas gazdasági állapotán egyéni kezdeményezések által képtelenség jelentős haladást elérni, ezért indítványozták 1892-ben mind a négy székely megyében iparfejlesztési bizottságok alakítását. A Háromszék Megyei Iparfejlesztő Bizottság 1893. február 9-én alakult Potsa József főispán elnöksége alatt. Tagjai között találjuk dr. Bodor Tivadart, Bogdán Artúrt, Gyárfás Győzőt, Kupfersicht Józsefet, Szegedy Árpádot, Beksics Gusztávot, Horn Dávidot, Gregus Jánost és másokat. A bizottság összesen 32 tagot számlált. Céljának tekintette "a megye iparosainak érdekeit védelmezni, iparunkat a kor színvonalára emelni, a termékeknek piacot teremteni új gyárak létesítése és fejlesztése által. Az iparoktatás rendezésén keresztül az általános munkásképzés olyan irányú megszervezése, hogy az innen kikerülő szakmunkások bárhol az országban vagy akár külföldön is helyt állhassanak. A háziipart, mint az emberek iparát oda fejleszteni, hogy az biztos megélhetési alapul szolgáljon. A bizottság figyelme különös tekintettel arra irányuljon, hogy az iparosok ipartestületekké, szövetkezetekké alakulva nagyobb vállalatokban vehessenek részt. Tervei között egy iparbank és árucsarnok létesítése is szerepelt, hogy olcsó hitelt nyújthasson az iparosoknak, és ezáltal készítményeik helyben értékesíthetőek lehessenek."
A hagyományokat is figyelembe véve az iparfejlesztő bizottságon belül hét albizottságot hoztak létre: faipar, agyag- és kőipar, vas- és fémipar, szövőipar, háziipar és iparoktatás, munkásképzés és szövetkezetügy tárgykörben. Ugyanazon év augusztusában berendezték az iparfejlesztő bizottság központi irodáját, hogy az érdekelteket hasznos útmutatásokkal láthassák el a nyersanyagok beszerzési lehetőségeiről, a késztermékek értékesítésének körülményeiről, a kapcsolatteremtésben különböző vállalatokkal, a vám és vasúti tarifák tekintetében, a termékek értékesítésében.
Az iparfejlesztő bizottság nagy sikerének tekintette Sepsiszentgyörgy város második üzeme, a dohánygyár létesítését. Már 1894-ben szóba került, hogy a kivándorlás ütemének csökkentése érdekében Erdélyben, Kolozsvár mellett Székelyföldre kellene dohánygyárat telepíteni. Sepsiszentgyörgyön kívül Székelyudvarhely és Kézdivásárhely is pályázott. Kinyilvánított szándék szerint női munkára alapoztak, elsősorban azok kivándorlását kívánták mérsékelni.
Az erőfeszítések dacára a gazdasági fellendülés késlekedésével az emberek bizalma megrendült a hatóságok eredményességét illetően. A társadalom egyre szélesebb rétegeit foglalkoztatta a megújulás lehetőségeinek keresése. 1895 márciusában társadalmi összefogás eredményeként megalakult a Háromszéki Székely Egyesület. Az alapszabályzatban társadalmi és nem politikai testületnek határozta meg magát. Az egyesület céljának az általános felemelkedést jelölte, így aztán a székelység érdekeit az országos érdekekkel összhangban társadalmi, közművelődési, közgazdasági téren, a közélet minden területén előmozdítani törekedtek. A székelység szellemi és anyagi kincseinek értékesítését is feladatuknak tekintették. Az egyesület elnökének Seethal Ferencet, alelnöknek báró Szentkereszthy Bélát és Székely Györgyöt, titkárnak Csifó Salamont választották. Potsa Józsefet felkérték az egyesület védnökségének ellátására. Csifó Salamon indulásként néhány konkrét célt is megnevezett, ezek között említette az ásványvizek népszerűsítését, külföldre való kivitelük előmozdítását. Javasolta az EMKE és a Háromszéki Székely Egyesület közötti kapcsolat felvételét. A gazdák számára nélkülözhetetlen szükségletként az olcsó hitelhez való jutást és közraktár létesítését jelölte sürgős teendőként.
(folytatjuk)
