Van olyan lépés, mely mértékegység, de van olyan is, amellyel egy falu, egy község fejlődését lehet mérni. A megállapítást Dózsa György falujában, néhány dálnoki magyar cigány fiatalembertől hallottuk, akik ott cigarettáztak a Dózsa-szobor előtti téren, s kérésük így hangzott: "Drága uram, írjon a főnökről (a község polgármesteréről, Márton Lászlóról), ő csinálta vissza a községet, s már lépett egy jót. Ez a dálnoki lépés, érti, ugye?"
A hideghalál
Ez a része annak, aki a Dálnoki-tetőn várja az alkalmi szállítóeszközt akkor, amikor a Nemere teljes erővel tombol. A helyi önkormányzat saját hónyomójával próbálta felszabadítani a bekötőutat, amely minden évben időlegesen járhatatlanná válik a hótorlaszok miatt.
– Évente több alkalommal meg szokott történni, hogy az útszakaszt beporozza a szél 30–40 méteren, gyakran két méter magas hótorlasszal – részletezte Bartók Ede Ottó alpolgármester, ugyanis őt szokták ilyenkor riasztani. A minap két személygépkocsi maradt a nagy hóban, és ott kellett töltenie az éjszakát. Ezért szereztek be egy traktorvontatású hóekét, és hogy ne kelljen nehézgépekért fizetni.
Egyébként vastag hótakaró alatt alussza téli álmát a község, ahol földben már a vízvezeték, s a csupán nyolcéves önkormányzat irodáiban dossziéhalmazokban pihennek a hivatalos papírok, kérések, pályázatok, amelyek az elkövetkező dálnoki lépéseket próbálják megalapozni. A tél, a hideg és egy száraz rőzseköteget cipelő idős cigány asszony láttán kérdeztük az erdők dolgairól az alpolgármestert, aki egyébként a több mint 300 hektár birtokkal rendelkező Kökényes helyi közbirtokosság elnöke is.
– Hogy mutatkozik a dálnoki lépés például az erdőgazdálkodásban, mert az javakat gondoz, attól fát, pénzt várnak a tagok?
– Nem mondom, hogy nincs gond az erdővagyonnal. Az egyik például az, hogy 2013-ra fel kell újítani az üzemtervet, mert lejár. Tetemesebb erdősödő legelővel is rendelkezünk, ez a nagyobb gond. Egy részét takarítottuk az ősszel, s mihelyt nyílik a természet, azonnal folytatnunk kell, mert ha nem lesz olyan, amilyennek előírja a törvény, nem kapjuk meg az utána járó támogatást. Ez érdeke minden tehéntartó gazdának, mert itt legeltet teljesen bérmentve minden tejtermelő, függetlenül attól, hogy tagja-e a közbirtokosságnak vagy nem. Sajnos, az erdőnk faállománya nem a legjobb minőségű, de a tagság – 150 tulajdonost tartunk nyilván – azt nézi, hogy tulajdona után valamelyes juttatásban részesüljön. Igen ám, de én 600 millió régi lejes adóssággal vettem át a közbirtokosságot, és ezt sikerült az utóbbi két évben nullázni. Eddig sem pénzt, sem fát nem kaptak a tagok, ez lesz az első év, amikor valamennyi juttatásban részesülnek majd. Egyelőre annak örvendünk, hogy semmilyen tartozásunk nincs, sem az állami erdészetnél, sem pedig a pénzügynél.
– Bélyegeztettek-e fát a tagok részére?
– Igen. A mi birtokosságunk átnyúlik a csernátoni területre. Nos, ott bélyegeztettünk, sajnos, elég gyenge minőségű, vegyes összetételű fát: nyír, rakottya, fenyő. Ki kell vágatni, mert ezzel javítjuk fel a maradó erdős terület minőségét. Műfánk sem nagyon van, amiből valamelyes pénzösszeget lehetne összehozni. Fát nyerünk még az említett legelők takarításából. Az erőset lábán adtuk el egy cégnek, mert rosszak a tapasztalataink az elmúlt évekből, amikor a rendőrség is állandóan jelentette, hogy lopják a fát. Ha önerővel próbálnánk kitermelni, erdőpásztort, őrt kellene fogadni, s az is pénzbe kerülne. Pénzt is osztunk majd, hektáronként olyan 200–300 lejt.
Javításra vár az iskolaépület
A Darkó Jenő Általános Iskola osztálytermeiben, bármennyire fagyos is a tél, elfogadható melegben tanulnak a gyermekek. Az úgynevezett dálnoki kórkép sokat szerepelt lapunk oldalain: messze fekszik az iskola a műúttól, évtizedekig gond volt a pedagógusok ingázása, a buszjáratokat nehezen tudták a tanügyiek programjához igazítani, itt csak a helyettesítő fiatalok voltak hajlandóak tanítani, Barra Sándor igazgató-tanárnak dálnokivá kellett válnia ahhoz, hogy gyökeret verhessen a faluban. Nos, a dálnoki lépés itt is mutatja eredményeit.
– A dálnoki iskola évek óta magával hurcolja régi bajait. Lesz-e gond a fejkvóta miatt? – kérdeztük Szabó József igazgatót.
– Itt emiatt nem kell majd sokat bepótolnia az önkormányzatnak a fizetésekbe. Ha a magasabb fokozattal rendelkezők visszajönnek, akkor talán. Öt címzetes katedrát helyettesítők foglalnak el, de akad olyan címzetes pedagógus, aki soha nem tanított itt, s a többieknek kisebb a fizetésük. Biztosat azért nem tudok mondani, mert az új törvény szerint néhány címzetesnek vissza kellene jönnie. A gyereklétszám is változik. Úgy akartuk, hogy a felső tagozaton három osztállyal induljunk az ősszel, de az ötödikből elvisznek két gyereket, a létminimum alá esünk, és félő, hogy jövőben csak két összevont osztályunk lesz. Mivel iskolabusszal is rendelkezünk, keressük a lehetőséget, hogy kedvezően alakíthassuk a tanulólétszámot.
– Szóljon a régi gondokról.
– Szerencsétlen helyzetben az épület tetőzete. Négyféle cserép van rajta. A szürke színű pala önmagától töredezik, s ha cserélni akarjuk, a mellette levő is törik. Pléhdarabokkal, üveglemezekkel dugdossuk, hogy ne follyjon be az esővíz. Nem is csoda, hogy ide jutottunk, amikor már 2007 óta a tanfelügyelőség várólistáján vagyunk. Jó a kapcsolat az önkormányzat és az iskola között: a tanács vállalta, hogy ha különbség adódik, kiegészítik a pedagógusok béralapját, megtérítik az ingázó pedagógusok bérletdíját, a polgármester iskolabuszt kért nekünk.
– Az csak természetes, hogy segítjük a község iskoláját – jegyezte meg a polgármester. – Az óvoda használatáért évi 220 millió régi lejt fizetünk bér gyanánt. Ezért pályáztunk most egy új, napközi otthon típusú, korszerű óvodára, amit nagyon úgy néz ki, hogy meg is nyerünk. Az iskolaépület közelébe akarjuk felépíttetni, s arra a célra önrészt is vállalunk.
A templomot sem hagyhatják
Eseményekben gazdag a népes református egyházközség élete is. Marosi Károly helybeli lelkipásztor éppen családlátogatáson volt. Az egyház gondnoka Borbáth Dezső, aki egyébként önkormányzati képviselő is. Arról érdeklődtünk, hogy milyen feladatok előtt áll a református gyülekezet, amely Dálnok lakosságának többségét alkotja. Kiderült, hogy ismételten javításra-meszelésre szorul a műemléknek nyilvánított templomépület. A nyáron elvégezték a szükséges régészeti ásatásokat, s a tervbe vett munkálatokra várják az engedélyeket. Tavaly felújították a parókia tetőszerkezetét, ebben az évben új lépcsőzetet akarnak önteni a lelkipásztori iroda bejáratához, soron következik az épület külső felújítása is.
Marosi Károly lelkipásztortól utólag azt is megtudtuk, hogy a javításokat megelőző ásatások meglepetéssel jártak: eddig ismeretlen építészettörténeti adatok birtokába jutottak. A soron levő munkálatokhoz szükséges dokumentáció nem kis pénzbe kerül, meghaladja a százezer lejt.
A falu gyarmatosítása
– Tizenkettedik évébe lépett "Dálnok gyarmatosítása" – nyilatkozta Márton László polgármester. – A megyei földosztó bizottságnak egy 2001-ben hozott határozatát szentesítette akként a korabeli prefektúra, hogy Dálnok legjobb minőségű, 300 hektár földterületét kiosztották a volt állami gazdaság távoli falvakban lakó részvényeseinek, s ezzel megszűkítették a dálnoki tulajdonosokat saját birtokukban. Sajnos, jelenleg sem látok semmilyen megoldást a helyzet orvoslására, 140 olyan, földvagyonát visszaigénylőnk van, akit kárpótlási listára kellett emiatt tenni! Ha ezt a földterületet nem csatolták volna el, gyakorlatilag befejezettnek tekinthetnénk a földosztást. Ez volt a rossz dálnoki lépés, de nem a mi, hanem a megyei földosztók részéről. Ezt a gondunkat folyton hangoztatjuk, nincs olyan megyei fórum, amely ne tudna róla. Az idegenben lakók földterületeiket a nagy távolság miatt mezőgazdászokkal műveltetik. Ezért a tősgyökeres helyi gazdáknak más területeken kellett kiadnunk jussukat. A dálnoki talaj kissé agyagosabb, de jobban visszatartja a nedvességet, ami száraz időben Isten áldása.
Megélhetés
A most inkább pihenő és mezőgépeiket fűtött műhelyben javítgató mezőgépészek közül Teleki Leventét kerestük fel. Mint a faluban hallottuk, a nulláról kezdte, munkával és verejtékkel teremtette azt, amije van.
– Mezőgépész vagyok, ilyen alapiskolát végeztem – mondta –, idevaló családból születtem. Édesapám is traktorista volt. A kezdetekkor megvoltak azok az ismereteim, amelyekkel bele lehetett kezdeni a földmunkálásba, de tessék elhinni, kemény munkába került, mert erőgépeket kellett vásárolnom. Elmondhatom, hogy most már mindenféle géppel rendelkezem, ami szükségeltetik, nem a legmodernebbek, de saját erőmből szereztem be azokat. Nem kaptam senkitől semmilyen támogatást, kölcsönt sem vettem fel. Feleségem és apósomék a támogatóim. Aki itthon akar maradni, aki itt akar megélni, annak meg kell teremtenie az alapokat. Most 25 hektár saját földterülettel rendelkezem, mert menet közben vellegettem még, szaporítottam a sajátomat. Összesen 52 hektár földet művelek, a különbség bérbe vett parcella. Sajnos, eléggé későn tudtam elkezdeni a gazdálkodást, így már csak kisebb, keskenyebb és szétszórt parcellák kerültek az én művelésem alá.
– Mit termel földjein? Tudta-e értékesíteni a felesleges terményeket? Állatokat tart-e?
– Pityókát, törökbúzát, kalászosokat termelek. A cukorrépáról lemondtam, mert rosszul fizetett a gyár. Amit akartam, a nagyját értékesítettem, mert megvannak a kuncsaftjaim. Ennyi munka mellett nem jut idő állattartásra is: egy tehenet és tizenöt juhot tartok.
