A ránk zúduló rekordmennyiségű hó a vészhelyzetekben felkészületlen román társadalom sok ezer rákfenéjét hozta elő, kiderült, a mérsékelt téllel úgy-ahogy megbirkóznak a hatóságok, az erős, viharos havazás azonban megyéket bénít le, településeket zár el a külvilágtól, házak, emberek tízezrei kerülnek a hó fogságába, nem pár órára, de akár napokig.
Sokat időzíthette államelnökünk a jó ideje tervezett kormányváltást, nagy gonddal, körültekintéssel elemezhette a Nemzetközi Valutaalap látogatásának időpontját, az európai politikai mozgásokat, mert sikerült kiválasztania az idei tél meteorológiai szempontból legszerencsétlenebb időszakát. Négy napig – amíg Bukarestben lebonyolították a villámgyors cserét – két és fél megyét maga alá gyűrt a fehér pokol. Elég sértett is volt a vadonatúj miniszterelnök, amikor megtisztelő tisztségének első munkanapját a fagyos hómezőkön kellett töltenie, a jégveremmé vált ország egy kis ünneplésre sem hagyott időt. Le is hordta rögvest a házaikba szorult, agyonfagyott, elnyomorodott embereket, hogy a készet várják, katonáknak kell helyettük a havat hányniuk.
Napok kellettek, amíg a kormányváltással elfoglalt politikusok, a sajtó s így az egész ország szembesült a bajjal, felmérhette annak nagyságát, s mire megmozdult a gépezet, kezdődött az újabb havazás, a szélfúvás, vihar, újabb réteget vont a még fel sem szabadított utakra, falvakra. S kiderült, az elszegényedett emberektől hiába várják, hogy tartalékokat halmozzanak, nincs, amiből, egyik napról a másikra tengődnek, sokaknak az enyhébb telekre méretezett tűzifája is elfogyott már. Az önkormányzatoknak nemcsak hóeltakarító eszközeik nincsenek, de tartalékalapjuk is üres, a hivatal fenntartására alig futja. A másod-, harmadrangú községi, a falusi utak tisztítására senki nem szerződött, s most már nincs is kivel, miből.
Háromszék ezúttal a hegyeknek, erdőknek köszönhetően megúszta a nagyobb bajt, havunk lett, de megbirkózunk vele, néhány laposabb, sík részen okozott gondot ideig-óráig a fehér tenger. Elcsúszkálunk a jeges járdákon, és kikoplaljuk az egekig ugró fűtésszámlákat, Románia déli részén azonban még mindig emberek ezrei kínlódnak a hó által elzárt falvakban. A politikusok pedig azon vitatkoznak, mikor lehet vészhelyzetet, szükségállapotot hirdetni, kinek a felelőssége a hó eltakarítása, kinek kell a számlát fizetnie, a piros vagy a narancssárga hatóságok ügyesebbek-e, talpraesettebbek-e a természettel vívott küzdelemben. S elhangzanak a kormánypárti politikusoktól már egyáltalán nem szokatlan, arrogáns beköpések: azok szenvednek fagyhalált, akik részegen lófrálnak.
Lassan nemcsak falvak, megyék kerülnek a hó fogságába, de az agyakra is rátelepedik a hideg, fehér fagyasztó massza.