Mindez elsősorban munkahelyeket, létbiztonságot jelentene az itt élők számára, az itthon maradást, az otthonteremtést segítené elő tehát – az Erdély egészét átfogó gazdaságfejlesztési stratégia fontosságát szükségtelen is ecsetelni, különösen az immár több éve húzódó pénzügyi, társadalmi, morális válság közepette.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által útnak indított projekt azonban azért is fontos, mert felhajtó, mozgósító hatása is lehet: aligha véletlen, hogy nemrégiben az RMDSZ is előállt az Erdély, 2020 nevű programmal. Igaz ugyan, hogy valószínűleg választási megfontolásokból – riválisaik kezdeményezését akarják ily módon, kommunikációs szinten ellensúlyozni –, de mégiscsak figyelemre méltó, hogy húsz év után végre gazdaságfejlesztési kérdésekkel kezdenek foglalkozni a magyarság vezetői. Milyen jó is lenne, ha ilyen tervek mentén zajlana a vita az erdélyi magyar pártok között, különösen most, a választási kampány küszöbén! Mennyivel élhetőbb jelent és biztosabb jövőt jelentene, ha a mindent uraló pártpolitikai szempontok, a kiszorítósdi, a hatalmi arrogancia helyett a szakma tárgyalná meg, majd a politikum vállalná fel az erdélyi magyar közösség fejlődését szolgáló intézkedések következetes képviseletét.
Egyelőre azonban hiú ábránd mindez, amint azt a Kovászna megyei tanács tegnapi ülésén történtek is példázzák. Amíg az önkormányzatisághoz tartozó kérdések megvitatására hivatott, afféle helyi parlamentként működő testület előtt az elnök megengedi magának, hogy egy közérdekű, adólejeink felhasználását firtató felvetésre cinikus, személyeskedő replikával válaszoljon – leálló pályán levő kifutó modelleknek minősítve az ellenzék tagjait –, nos, addig aligha számíthatunk érdemi vitára, elvszerű kiállásra a közösség érdekeiért. Marad hát a szenny, a mocskolódás.
Vagy tán éppen ezen állapot fenntartása lenne az érdeke a jelenleg hatalmon levőknek? Hogy a jóérzésű, öntudatos választópolgárt végleg elriasszák a közügyektől, s ily módon bebetonozzák magukat tisztségeikbe?