A tárlatot házigazdaként Sztáncsuj Sándor József régész, részlegvezető nyitotta meg. Elmondta, három, viszonylag új tudományág – a repülés, a régészet és a fény­képezés – ötvözésével jött létre ez az új kutatási módszer, amely valójában az első világháborút követően vált igazán elismertté, Romá­niá­ban a rendszerváltás után lehetett ezzel foglalkozni, a Szé­kelyföldön az utóbbi években kezdte szárnyait bontogatni.
Ennek egyik úttörője Só­falvi András, a kiállítás kurátora. Mint magyarázta, a magasból sok olyan történelmi emlék ötlik szembe, amelyet a felszínen vizsgálódva nem lehet észrevenni: a madárperspektíva a kisebb egységek között olyan összefüggéseket mutat, amelyeket a felszínen haladó ember látószöge nem képes átfogni. A föld alatti vagy a felszínen alig látható régészeti objektumok a talaj összetétele, nedvességtároló képessége vagy az egykori emberi beavatkozás hatására eltér a háborítatlan talaj szerkezetétől. A szerves anyagban gazdag gödrök, árkok, beásások több tápanyagot tartalmaznak, így a felszínükön dúsabban és sötétebben nő a növényzet, a felszín alatt húzódó kőfalak fölött gyengébben. Legjobban a kalászosok reagálnak a talaj régészeti jellegű elváltozásaira, ám a Székelyföldön kevés a nagy kiterjedésű, egységes gabonatábla. (Ilyen felvételt nem is látni a tárlaton.) Erdős környezetben, így a Székelyföld nagy részén szinte kizárólag a téli időszak alkalmas a megfigyelésre.
A régész hangsúlyozta: a levegőből felfedezett jelenségek csak terepkutatással együtt válnak teljes értékű tudományos információvá. A kiállítás anyagát képező felvételek Székelyföldön az első, kifejezetten régészeti céllal készült légi fényképek közé tartoznak. A tárlat ízelítőt nyújt ókori, középkori, fejedelemség-kori erődít­mények nyomaiból, kora újkori templomok, 19–20. századi hadászati létesítmények maradványaiból, leginkább a római castrumok szabályos körvonalai szembeötlőek.