A szülők kitalálnak mindenféle betegséget gyermekükről, igyekszenek igazolni, hogy nem iskolaérett, városról falura telepítik átmenetileg, hátha ott nem veszik olyan szigorúan a beiskolázási kötelezettséget, akik pedig arra törekszenek, ha muszáj, hát akkor menjen iskolába a gyermek, de olyan tanítóhoz, pedagógiai módszerhez, esetleg alternatív oktatáshoz közel, amely kíméletesen vezeti át a hatéves gyermeket óvodából iskolába, azok kapkodnak, iskoláról iskolára járnak.
Az óvodákból egyszerre két csoport távozik, a hat- és a hétéveseké, ezért az óvónők körében is elkezdődött a lobbizás, ki megy és ki marad. Az iskolaigazgatók sem ülnek tétlenül, ahány első osztályt indítottak az előző években, ősszel is annyit akarnak, de a folytonosság kedvéért előkészítő osztályaikban is ugyanannyi helyet hirdetnek, ha van ehhez elegendő tantermük, ha nincs, és máris készítik az úgynevezett zseblistákat, hogy bebiztosítsák magukat.
Harc a jó nevű tanító néniért, a finanszírozás alapját képező gyermeklétszámért, de vajon kiáll-e majd valaki azért, hogy az előkészítő osztályokban ne azt tanítsák, ami egy hatéves gyermek számára maga a kín? Azt ígéri az oktatási minisztérium, hogy az előkészítő osztályok tanterme fele iskolapad, fele játszótér lesz, de a tantervről egy­előre semmit nem tudni. Nos, szülő legyen a talpán, aki március 5-ig, az iratkozás kezdetéig el tudja dönteni, hová engedi szeptembertől az alig hatéves gyermekét.