Minapi riportjainkban a természetes és jogi személyek kacifántos viszonyáról volt szó, az engedéllyel rendelkező természetes személyek adózásának fölöttébb bonyolult kérdéseiről, melyekben tulajdonképpen egységes országos álláspont és jogalkalmazás, úgy tűnik, a mai napig nem született. Az újabb fejlemények ismertetéséig érdemes lesz kis kitérőt tenni a napszámostörvény kapcsán, ez ugyanis szintén arra hivatott, hogy milliók sorsán könnyítsen, vagy legalábbis kivonja őket a feketegazdaság árnyékvilágából, ahol újabban az eddigieknél is több kár érheti őket kiszolgáltatottságuk következtében.

Szemet hunyó állam
Édler András lapunknak is kifejtette, saját honlapján is összefoglalta, hogy a kérdés rendezése mindenekelőtt a nagyobb burgonyatermesztők igénye volt. Egyik esetben például háromszáz moldvai kéthetes háromszéki munkája az akkori feltételek mellett csak munkaszerződés megkötésével lett volna kivitelezhető, mely a rövid időszakhoz mérten túlságosan nagy adóterhekkel, a nyilvántartás pedig rengeteg papírmunkával járt volna. A munkavédelmi, az egészségügyi előírások betartása szintén megterhelte volna az alkalmazást. Márpedig napszámos munka évszázadok óta létezik, szabályozásának hiánya nem tudta elejét venni annak, hogy a rendszerváltás után is ne tűnjön fel újra, s tegyük hozzá, százezrek érdeke státusának jogi tisztázása, mivel az különben a feketegazdaság malmára hajtja a vizet.
– Húsz éven át az állam inkább szemet hunyt e jelenség fölött, szerintem nem utolsó okból az eredeti tőkefelhalmozás sajátságos hazai útjának kedvezve, de nem kívánok ítélkezni. Elismerem ugyanis, hogy szociális haszna is van, amennyiben megkönnyíti a nélkülözők keresethez jutását. Mielőtt a módosításra rátérnénk, miben állt a törvény újdonsága?
– A törvény lényege az, hogy rendkívül egyszerű keretet nyújt annak, aki napszámosokat akar felvenni. Azért egyszerű, mert nem feltételez szerződéskötést, ehelyett szóbeli egyezség jön létre a munkáltató és a munkavégző közt arról, mi a teendője, megkapja az eszközöket, és megállapodnak a bér összegében. Ha ez megtörténik, egy regiszterbe bevezetik a napszámos adatait, azt ő aláírja a nap kezdetén, és 8–12 órai munka, a pénz kézhez vétele után este is. A két fél között tehát jogviszony áll fenn, az államnak kifizetik a 16 százalékos jövedelemadót.
– Tehát a napszámos fizet.
– Ő fizeti, de úgy, hogy a munkáltató visszatartja azt béréből, és átutalja az államnak. A nap elején a napszámos tájékoztatást kap a nettó összegről is természetesen, ezzel tehát tisztában van. A rendszer átlátható az egyszerű emberek számára is. A törvény kimondottan a szakképzetlen munkavégzésre vonatkozik.
– Emlékszem, a bírálatok épp arra vonatkoztak, hogy mit kap a munkavégző ezért a 16 százalékért – és kiderült, nem sokat, illetve sem nyugdíjjogosultsággal, sem egészségügyi ellátással stb. nem jár.
– Valóban, de azokhoz már munkaszerződést kellene kötnie az azzal járó sok egyéb levonással. A sürgősségi orvosi ellátás persze jár neki is, mint mindenki másnak. De pontosan azért, mert az egészségügyi komponens hiányzik belőle, előírtuk a jogszabályban, melyek azok a tevékenységi körök, ahol napszámosokat lehet foglalkoztatni, és kizártuk a nagyobb balesetveszéllyel járó ágazatokat, így az építkezést és az erdőkitermelést például. Alkalmazható viszont a mezőgazdaságban, halászatban és vadászatban, erdőgazdálkodásban (kivéve a kitermelést), a gyümölcs- és szőlőtermesztésben, a méhészetben, állattenyésztésben, haltenyésztésben és vízi növények termesztésében, előadások, audiovizuális anyagok és mozgófilm gyártásában, reklámfilmek készítésében, statiszták felvételé­ben, kulturális jellegű tevékenységek szervezésében, árumozgatásban, takarításban és karbantartásban.
– Van rá más nemzetközi példa?
– Őszinte leszek, talán van. Én is újságcikkekből értesültem, hogy Magyarországon létezik hasonló szabályozás, s hogy mi azt vettük volna át. Nem igaz, a dolog másként történt.
– Szóval, aki nyugdíjra vágyik, annak nem tanácsolja?
– Nem arra találták ki, nem arról szól.
Zárójelben: a törvény nyilván feltételez egy társadalombiztosítási rendszert, mely megoldja az itt felmerülő kérdéseket.

Egy tervezet sorsa
Rátérünk a kidolgozás és elfogadás történetére. A román törvényhozás kulisszatitkaiba enged bepillantást, ami ezek után elhangzik:
– Egy délután nekiláttam, hogy ezt most kidolgozom. Hamar elkészültem vele, már rég­óta készültem ugyanis. A közvetlen impulzust az adta meg, hogy volt egy találkozó a koalíciós pártok képviselői és Traian Băsescu államelnök között, s Băsescu megemlítette, ez a kérdés megoldatlan. Nos, ha az, én már rég­óta töröm rajta a fejem. Ez azt jelentette, volt arra akarat, hogy ebből törvény legyen. El­készítettem, s kezdődött a lobbizás. Talán rá két hétre az államelnök eljött a frakcióülésre, valamikor 2010-ben, s odaadtam neki azzal, készen van, s kértem, figyeljen arra, hogy ne maradjon puszta kezdeményezés. Közben változott a munkaügyi miniszter, s az új irányítás alatt a minisztérium hirtelen ráébredt, hogy neki első számú prioritása a napszámoskérdés rendezése, s hogy ezen ők tulajdonképpen "már rég dolgoznak". Szóval az ötletemet megpróbálták átvenni, és a sajátjukként eladni. Ez majdnem sikerült is, mert hasonlót készítettek, s benyújtották a parlamentbe. Beszéltem a vezetőinkkel, azt felelték, a kormány változatát kell támogatni, s én belenyugodtam. De érdekes fordulatot vettek a dolgok. A minisztérium kezdeményezése elakadt a szenátusban, a mienk meg ment tovább. S egyszer csak hívnak a minisztériumba be­szélgetésre. A tervezetembe bevennének pár dolgot, ami az övékben benne volt. Derzsi Ákos kollégám is jött velem, mi ültünk az asztal egyik felén, a miniszter az asztalfőn, négy tanácsos talán szemben velünk. S mondják, mit kívánnak. Mire én kifejtem, az miért nem jó. Elmagyarázom. A miniszter egyszer megszólal: Igaza van a képviselő úrnak. A második vitapontnál is nekem helyeselt. A továbbiakban már nem is kellett sokat magyaráznom, elfogadták az én variánsomat. Egy dolgot nem sikerült átvinnem: hogy a jogi személyek mellett természetes személyek is alkalmazhassanak napszámosokat.
– Őstermelőkre gondolt?
– Természetes személyekre, tehát enge­déllyel rendelkező természetes személyekre (pfa), egyéni vállalkozókra (întreprindere individuală) és családi vállalkozásokra (asociaţie familială), és persze arra, amit említett. Ellen­keztek, mert – kérdezték – hogyan lehet ellenőrizni azt, ha János bácsi kertjében két személyt látnak kapálni, ők oda nem mehetnek be igazoltatni, akkor meg mi értelme az egésznek.

A bájos fordulat
A fordulat most következik:
– Éppen ezen a ponton kell most változtatnunk, mert rájöttek, hogy a pfa-k nem tudnak napszámost felvenni törvényesen, pedig nagy igény volna rá. Ha megnézzük, minálunk sok kézdiszéki krumplitermesztő nem cégszerűen (kft.-től felfelé), hanem engedéllyel rendelkező természetes személyként végzi tevékenységét, de így van ez másutt is. Ez lenne az egyik módosítás. A másik pedig az, amire magam sem gondoltam korábban, de a visszajelzések rávezettek szükséges voltára. Azokról van szó, akik szociális támogatásban részesülnek (kapják a minimális garantált jövedelmet), s akik azért nem mernek napszámosmunkát vállalni, nehogy elveszítsék jogukat a segély felvételére. Nos, most bevettük azt is, hogy ők nyugodtan dolgozhassanak napszámosként, mert megmarad joguk a támogatásra. Mert mi történik? Elmegy napszámba egyszer, kétszer, háromszor, s ha dolgos ember, az illető vállalkozó akár munkaszerződéssel is alkalmazhatja, s ezzel az állam válláról is levesz egy terhet, egy állandó munkahelyet is létrehozott.
A napszámostörvény kapcsán még sok vonatkozás felvethető, ha alkalmazása átfogóbb jelleget ölt, a visszaélés lehetőségeire sem árt majd odafigyelni, melyre lapunk egy tavalyi írása is felhívta a figyelmet. Bokor Gábor írásából idézek egy passzust, mely ide vág, mielőtt a mai statisztikai kimutatást ismertetném. Arra a kérdésre felel:

Hogyan lehet megélni ­napszámosként?
"Végezzünk gyors számítást a napszámos lehetséges havi jövedelméről. A törvény szerinti kétlejes minimális órabér nagyon kevés, a tízlejes csak álom a napszámosnak. Valójában 30–50 lejt kapnak, a munkától függően – valamivel többet a kimerítő kézi kaszálásért. Negyvenlejes bruttó napszámmal (nem órabérrel) számolva, valószínűleg az átlagot közelítjük meg. Tíz óra munka mellett ez négylejes bruttó órabért jelent. Plusz az étkezés, ami egyezség dolga, de általában jár. A 16 százalékos adó napi 6,4 lej, ezt a munkáltatónak kell visszatartania a bérből, és befizetnie az 2003/571-es törvény 58. paragrafusa szerint legkésőbb a következő hónap 25-ig. A nettó napszám 33,6 lej marad. A napszámos is ember, egy hónapban legalább négy napot, vasárnaponként pihennie kell. Ha 26 napot dolgozik, jó esetben 873,60 lejt kap egy hónapban. Ha egészségbiztosítást akar, havi negyven lejt fizet, ha a nyugdíjt is, újabb havi 220 lejt kell lepengetnie. Marad 613,6 lej havi jövedelme. Nyilván, ha mindennap kap munkát...
A garantált minimálbér havi 670 lej 170 munkaórára, ez 3,94 lejes órabért jelent. A számok kísértetiesen hasonlítanak, az egy hónap napszám és a legalacsonyabb fizetés szinte azonos. Ami viszont nem mindegy: napszámot évi három-négy hónapban lehet kapni, a minimálbér egész évben jár az alkalmazottnak."
Ezért javasolta a cikk, hogy a szociális segélyt ne vonják meg a napszámostól. No de a szociális törvények is változtak közben, ez a napszámot bizony felértékelte.

Százezrek
A törvény egy éve hatályos, vajon hányan élnek vele a munkaadók és hányan a munkavállalók közül? Új statisztikai kimutatás áll rendelkezésünkre, mely egyben arra is rávilágít, mennyire volt szükség rá. Magam, őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy a gépesítés elterjedésével a napszámosmunka iránti igény csökken. Mi több, némi rosszmájúsággal megkockáztattam, hogy szabályozására is azért került sor, mert már kevesebb magánérdeket, azaz munkáltatói érdeket sért. Nos, ha a számokat nézem, nincs igazam. Tavaly decemberig ugyanis nyolcezernél több jogi személy kérte ki a regisztereket, 4652 le is adta év végén azokat, melyekben e munkákat könyvelték el, s ezekben 2 041 979 napi bejegyzés szerepel. Tehát kétmilliónál több napszámot jelentettek ez ideig. Szemmel látható, hogy itt a fekete- vagy szürkegazdaság komolyan veendő nagyságú területe bukkant ki. Hozzáteszi a minisztériumi jelentés, hogy e munkanapokat 160 ezer személy dolgozta le. Továbbá kétszáznál több céget értek törvényszegésen, azokat félmillió lej pénzbírsággal sújtották, s 79 személyt értek feketemunkán.
Egyelőre ennyit sikerült megtudni. Kommentálni a fentieket akkor lesz érdemes, ha további felmérések világítják át a helyzetet.