Kálvinista pap volt, kétszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1787-ben született Sepsiszentgyörgyön. Háromszék népének nem szabad őt felednie, hiszen az önvédelmi harc bátor és harcos egyénisége volt.
A sepsiszentgyörgyi Nagy család sarja, a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanult. Teológiai pályafutását lelkészként kezdte Székelyudvarhelyen, majd Hidvégen. Onnan került Gidófalvára, ott érték a negyvennyolcas önvédelmi harci események. Kora nem engedte meg, hogy a harctérre menjen, de a háromszéki honvédelmi bizottmány tagjaként lelkesítette a lakosságot, mondván: "meghalunk, de nem hódolunk!" Az osztrákbérenc Kovács kapitány elfogatta, és a sepsiszentgyörgyi börtönbe záratta, majd rabláncra verve, szekéren a csíksomlyói, börtönné alakított zárdába szállíttatta. Megjárta a Brassói Fellegvárat, a marosvásárhelyi, nagyszebeni börtönöket. Gyulafehérváron halálra ítélték, majd kegyelem után négyévi várfogságra, hivatalának és vagyonának elvesztésére. Korára való tekintettel nem vitették a josefstadti börtönbe. Gyulafehérváron az utolsó napig, "a sötét kazamatákban ült négy évet, apostoli türelemmel" – írta róla fia, a szintén szabadságharcos hidvégi Nagy Sándor lelkész. Nagy Ferenc 65 éves korában szabadult. 1853. szeptember 13-án hunyt el Gidófalván. Síremlékét évekkel ezelőtt megtalálták a gidófalvi temetőben, és az egyházközség gondozza.
