Valószínű, az "idegen" hangzású és semmilyen más szóhoz nem kapcsolható puszpáng megnevezés sokkal ritkábban használt, mint a növényünk tudományos nevéből (Buxus sempervirens) magyarított bukszus.
Amennyire meghonosodott nálunk mind zöldsövényként, mind a "zöld szobrászat" nyesett bokraként, talán nem is jut eszünkbe, hogy eredetileg ez is mediterrán növény. Jobban dacol a faggyal, mint bármelyik más télizöld, jobban alakítható, mint bármelyik más díszbokrunk. Sőt, egyik közeli rokonából, a hongkongi puszpángból csinos bonszai fácskák is nevelhetők.
Az átellenes állású, felül fényes, széleiken kissé befelé hajló levelek között jelenik meg áprilisban a sárgászöld, apró csokor, belül a termős, körülötte a porzós virágokkal, ezeket együttesen pedig a lepellevél fogja át. Termése öt-hat csúcsú száraz, barna tok fényes, fekete magvacskákkal. Dugványozással szaporítható.
A puszpáng a levelében előforduló szteroid-alkaloidok miatt mérgező (kb. hetven ilyen jellegű vegyületet mutattak ki benne), a népi gyógyászat mégis alkalmazta krónikus bőrbetegségek esetén, de korpás fejre, hajhullás ellen is a Földközi-tenger menti országokban.
