Az anyanyelvű oktatáshoz való jog érvényesítésének fontos állomása a Sapientia akkreditációs folyamatának záróakkordja, melyet a minapi képviselőházi szavazás szolgáltatott.
A felsőoktatási botrányoktól hangos hazai közéletben ezúttal egy olyan elv tört utat magának, melynek elismertetését évszázada gáncsolta a többségi nemzeti elfogultság, a levitézlett becsülete ellenére virulensen hatékony retrográd nacionalizmus. Tizenegy év intézményépítési erőfeszítéseit honorálta most a román törvényhozás azzal, hogy egyenrangúvá avatta a Sapientia EMTE-t a hazai felsőoktatás többi teljes jogú egyetemével. Szól az elismerés az intézet tanári karának, szól szervezőinek és hallgatóinak, akik tizenegy éven át úgy iratkoztak be és látogatták annak előadásit, hogy tudták, államvizsgázniuk valamelyik állami egyetemen, nemegyszer románul kell. A Sapientia alapításának indokoltságát mi sem bizonyítja jobban, mint éppen ez: korlátozott jogosultságai ellenére is tizenegy éven át kitartott mellette a diákság és rajta keresztül az erdélyi magyar társadalom. Kifejezésre jut ebben ama remény, melyet emberi és kollektív jogai elismertetésébe, a jövőjébe vet e népközösség, Erdély magyar népe. A diplomaosztás, a mesteri kurzusok indításával felruházott EMTE az anyanyelvű tudományművelésben is haladást jelent, annak új lehetőségeit nyitja meg.
Az intézményalapítás paradoxona persze az, hogy a magyar államnak kellett létrehívnia és kell fenntartania, s hogy formailag csak magánegyetemként volt beiktatható a romániai oktatási felépítménybe, rávilágít arra, a politikában honoló sűrű ideológiai ködöt még korántsem sikerült eloszlatni.
E zűrzavar az előítélet tomboló erőszakosságával tör felszínre a szomszédos marosvásárhelyi helyszín, az orvosi egyetem esetében. Amit a mások pénzén "nagylelkűen" megenged a törvényhozás és állami gyakorlat, azt megtagadja a saját forrásaiból fenntartott intézményekben. Az elvnek, hogy az a saját forrás is közös tulajdonunk, Romániában nem tudnak érvényt szerezni a képmutató farizeusok módjára szavaló politikusok. A valamikor teljesen magyar marosvásárhelyi orvosin folyó mai elvakult manipuláció, a diákság maszlaggal etetése, a magyar tagozat elsorvasztása árán szerzett döntési joggal való durva visszaélés egyelőre arra vall, teljesen új egyetem létrehozása – miként a Sapientia esete is példázza – járhatóbb és távlatosabb útnak kínálkozik, mintsem a méltányos megosztásban reménykedni.
