Azt remélik, a bizonylatokat elismerik a vállalkozók is, úgy már szakképesített munkásként dolgozhatnának, azaz jelentősebb fizetést alkudhatnának ki. A munkától nem félnek – állítják –, itthon, de akár külföldi építőtelepen is bizonyították már, képesek jó minőségű munkát végezni.
Alexe Drăgan tanácstag szerint az előző csoportokból csak nagyon kevesen jutottak munkahelyhez, ám most ígérték, hogy a csoport huszonnyolc tanulója közül legalább hatan munkát is kapnak, ez pedig igencsak ösztönzően hat rájuk. "Bármilyen képzés is induljon az elkövetkezendőkben, mindenkit arra fogok buzdítani, hogy vegyen részt, hiszen előbb-utóbb értékük lesz azoknak" – mondotta Drăgan.
Hasonlóan vélekedik a huszonegy esztendős, nyolc osztályt végzett Ionuţ Borzoş, aki kőművessegédként már Magyarorszá­gon is megfordult. A gazdasági válság miatt nehezebben lehetett munkát találni, s azt is gyengébben fizették, így az első adandó alkalommal hazajött. Amikor a képzés elindult, nem sokat gondolkodott, jelentkezett, most pedig örvend, hogy részt vehet az órákon. Azt mondja, jövőjét kőművesként képzeli el, örvend tehát, hogy végre papír is igazolni fogja tudását.
Alexandru Drăgan az idősebb nemzedéket képviseli, Brassóban az Agrotechniká­nál, a traktorgyárban és egy pékségben húsz évnél többet dolgozott munkakönyves alkalmazottként. Reméli, kőművesként sikerül még kilenc esztendőt ledolgoznia, s utána teljes nyugdíjjal vonulhatna vissza. Bármilyen munkát elvállalna, de legszívesebben az építkezésben dolgozna, hiszen ott az átlagnál magasabb fizetést adnak. "Jó tanáraink vannak, akik érthetően mondják el, mit kell megtanulnunk, és sokat segítenek a megtanultak ismétlésében is. Ma tesztet fogunk kitölteni, de nem izgulok, elég felkészültnek érzem magam" – jelentette ki bizakodóan a középkorú férfi.
A képzés lebonyolítását egy galaci cég nyerte el, mely szerződést kötött az óraleadókkal. Bortnyik Csaba sepsiszentgyörgyi építészmérnök hétvégeken jár ki tanítani, s mint mondja, igen elégedett: nem hiányoznak, figyelnek, készülnek az órákra, és kérdezni is mernek. "Többen csak négy osztályt végeztek el, észrevehető, hogy legalább segédmunkásként dolgoztak már építkezéseken. Ezt tapasztaltam ma is, amikor a rajzok leolvasását tanultuk; kérdéseik igencsak célratörőek voltak. Természetesen egy hónap alatt így sem sikerül a szakmát elsajátítani, de ha ott lesz az ideje, s tényleges munkát végezhetnek, szerintem bizonyíthatják, hogy a vasbetonszerelést, betonozást és a falazást igenis, el tudják végezni. A polgármesteri hivatallal már megbeszéltük a gyakorlat zömét, a felújítás előtt álló múzeumnál dolgoznak majd, de az átereszek javításánál is segédkezni fognak" – nyilatkozta Bortnyik.
Kereskedőkké válnának
Székelyszáldoboson tavalyelőtt késő ősszel kezdődött az oktatás, s egy éve vehették át okleveleiket. Két csoport végzett, de munkát senki sem kapott közülük – ezt némileg ellensúlyozta, hogy a képzés ideje alatt kilencszáz lej támogatásban részesültek. Azt mondják, cigányként szinte lehetetlen elhelyezkedni a kereskedelemben, mivel a magyarok nem bíznak bennük eléggé, a romák közül csak egynek van üzlete. Boros Martin szerint a megoldás az lenne, ha ő maga nyithatna egy készruha- és cipőüzletet. Csak­hogy nincs elég pénze, bankkölcsönt pedig biztos nem kapna, még akkor sem, ha a házával állna jót a visszafizetésért.
– Járt már banknál, próbált kölcsönt felvenni?
– Nem, mert biztos vagyok, hogy az ajtót az orromra csapnák, amint meglátják, cigány vagyok. Na­gyon bizalmatlanok velünk az emberek, pedig kevés pénz is elég lenne: az általunk félretett mellé már tíz-tizenkétezer lej. Valami szponzort kellene találnom, aki adna ennyi pénzt, s várni tudna, míg vissza tudom adni.
– És el tudná vezetni a céget?
– Biztos vagyok, hiszen hetente kétszer mentünk órára, s felhívták a figyelmünket, mit kell tennünk egy üzletben.
– Na, és mire kell odafigyelni?
– Hát például, hogy miként kell kiszolgálni a vevőt, hogyan kell mérni, miként vételezzük be az árut, hogyan kell leltárt készíteni... De egy egész sor dolgot megtanultam a gyakorlat alatt, néhány hónap alatt biztosan belejönnénk.
– Egy éve járt az órákra, de még jól emlékszik, hogyan kell mindezt elvégezni?
– Biztos, biztos, hogy menne az üzlet. Mi vallásosak vagyunk, kérem, nem lopunk, az előírásoknak megfelelően, mindenben törvényesen vezetnénk az üzletet. Segítene a családom is, nem félnék belevágni!
Hasonlóképpen derűlátó a Borosékhoz betoppanó, a tanfolyamot szintén elvégző 48 esz­tendős, mindössze hat osztályt végzett Vé­kony Aranka: ő is bele merne vágni a kereskedésbe. Azt mondja, a képzést követően nem keresett munkát, hiszen egész biztosan nem vették volna fel se Száldoboson, se Baróton, ám ha lehetőség adódna, üzletet nyitna ő is. Hogy milyent, azon még nem gondolkodott el, de a családja számára mindenképp biztosítana munkát. Állítja, a pénzt meg tudja számolni, a számlát ki tudja tölteni, s attól sem riadna vissza, hogy bankba menjen, s személyije adatait felhasználva pénzt utaljon át.
A kivétel
Ifjabb Moraru Árpád egy bingócég számára árul sorsjegyeket. Ez semmiképp nem te­kint­hető kereskedelmi tevékenységnek – isme­ri el –, de az oklevelet figyelembe vették alkal­mazásánál. Havonta alig jön össze az ötszáz lej, ám annak is örvend. A kereskedői oklevél nem az egyetlen, melyet megszerzett, akár erdészetben is dolgozhatna. A két elismervénnyel sem éri be, ha még szerveznek valamilyen képzést, részt fog venni. Nem másért, de Magyarországra szeretne menni – mennyei mannának mondja a magyar munkalehetőségeket, szerinte azok nélkül éhen halna közösségük –, s fel akar készülni, ne legyen semmi akadálya, ha alkalom kínálkozik. "Ne­héz itthon jó munkahelyet találni, ezért meg­éri tanulni. Még azon is elgondolkodtam, hogy estiben leérettségiznék, hiszen akkor minden bi­zonnyal könnyebben tudnék érvé­nye­sülni. Érdeklődtem is, de azt mondták, nem mindig indítják A második esélynek nevezett programot. Tanulás nélkül a saját sorsunkat nehezítjük meg" – mondta a fiatalember.