Cigányúton

2012. március 3., szombat, Máról holnapra

Igen keveset törődik a magyar politikai és szellemi elit a magyar cigányokkal. Választások előtt, mint könnyen irányítható tömeg, fel-felkelti a jelöltek érdeklődését, ilyenkor kis csomagocskákkal, néhány piculával, talmi ígéretekkel megvásárolják voksaikat.

S aztán marad minden a régiben. Az évek során kiderült, hogy a magyar lakosság körében nemhogy csökkenne, de egyre nő az elutasítás, jobb esetben a közöny irántuk. Természetesen a kisebbségében többséget alkotó magyarságot minősíti ez a helyzet, s akár saját bizonyítványunknak is tekinthetjük a cigány putrik nyomorát, azt, hogy zömük munkanélküli, hogy a gyermekek kilencven százaléka négy-öt osztály után elhagyja az iskolát, hogy például a sepsiszentgyörgyi tanács évek óta megoldandó kérdésként kezeli az őrkőiek sorsának javítását, miközben igen keveset tett. Rábízta bajaik orvoslását, szellemük csiszolását egy-egy lelkészre, néhány pedagógusra.
Aggasztóan nő a szakadék köztünk s a magukat magyarnak valló cigány közösségek között. S ami még szomorúbb, túl sok közvetlen környezetünkben is, aki lenézi, bűnözőnek, ingyenélőnek tartja őket, elüldözné valamennyit, megfeledkezve, hogy talán csak egyszerűen szegény, mostoha körülmények közt élő emberek, s ha kiverekedhetnének a nyomorból, ha valaki támogatná is eme törekvésükben, sorsuk jobbra fordulhatna. Szegény ember akkor lop, ha éhes, akkor sem lop, dehát nagyon éhes – írta József Attila, s nem mentségükre idézem a költőt, csupán arra gondolva, vajon miért lophat büntetlenül a gazdag, legyen román vagy magyar.
Az elmúlt esztendőkben a Európai Unió 17 millió eurót köl­tött a romániai cigányok felemelésére. A pénz jószerével tudományos ülésszakokra, kutatási programokra ment el. Tu­catszám tartják a tanfolyamokat, osztogatják a diplomákat, s mossák kezüket: a munkahelyteremtés nem az ő dolguk.
A Kárpát-medencében fogy a magyar, Erdélyben a kutatók – mert a cenzus ezt nem mérte – 90 000-re becsülik a magyar cigányok számát. Kénytelen-kelletlen hozzánk szeretnének tartozni, de mi dolgos és kényes hétköznapjainkban szívesen köpködjük le őket. Nagy társadalmi felelőtlenség csupán választási kampányok idején törődni vélük. Mert van, aki csak kihasználná őket, van, aki csupán gyűlölködik amiatt, hogy egyáltalán léteznek. Ígyen cigányosodunk.
Mégiscsak húsvér emberből volnának, és előbb-utóbb rászaporodnak tohonya-nagy, széthúzó, gőgös magyarságunkra.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt vesz-e a december 1-jei parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 184
szavazógép
2012-03-03: Roma szombat - Iochom István:

A kézdioroszfalvi roma iskola

A több mint százötven éves múltra visszatekintő iskolaépületben 2003 óta kizárólag cigány gyermekek tanulnak, jelenleg tizenhat I–IV. osztályos, Deák Éva tanítónő keze alatt.
2012-03-03: Közélet - Fekete Réka:

A céhmúzeum négy évtizede (Ünnepre készülve)

Negyven esztendővel ezelőtt e napon nyílt meg a kézdivásárhelyi helytörténeti múzeum, amelynek létrehozását az 1932–41 között működő elődjére emlékező helyi lakosság álmodta meg, és amelynek magvát a Gábor Áron halálának 120. évfordulója alkalmából az ágyúöntő műhely telkén lévő Turóczi-házban berendezett céhtörténeti és az 1848-as emlékekből összeállított kiállítás anyaga képezte.