Mert tudják, ha törik, ha szakad, aki szeptemberig elfújja a hat születésnapi gyertyát, annak iskolába kell mennie. A nagyobbik testvér is készül, jelenleg még ő is óvodás, egyszerre kezdenek, de neki már az első osztály dukál. Egy család, két iskolatáska, kétszeres aggodalom és költekezés, egyik gyermek kicsi, másik kisebb, kinek lesz könnyebb, kinek nehezebb, nem tudni, de ma dönteni kell, ha nem ma, hát mától kezdődően minél hamarabb, mert kezdődik az iratkozás.
Azt gondolnánk, ez csupán amolyan családi dilemma, és csak azt érinti, akinek 2005-ben, illetve 2006-ban született a gyermeke, de ez messze nem így van. Mert ezek a kisiskolások később nagydiákká, majd felnőtté válnak, és nem mindegy, milyen lépcsőfokokat tesznek meg ezen az úton: inog-e alattuk az építmény, vagy magabiztosan lépegethetnek, mert a rendszer kőszilárd. Úgy tűnik, utóbbiról egyelőre szó sincs, a politikai széljárás lóbálja a tudás lajtorjáját, mely időnként úgy recseg-ropog, mintha ketté akarna törni. Azt gondoltuk, ezúttal valóban így lesz, mert ki hitte volna, lehet egy törvényt úgy alkalmazni, mintha üres táskával járnánk iskolába. Még az sem vigasztal, hogy néhány nappal a beiratkozási rajt előtt az oktatási minisztérium közzétette és közvitára bocsátotta az előkészítő osztály programját, megnevezte a tantárgyakat, és ismertette, mi az elvárás a hatéves gyermekektől, mert a véghajrában megszületett tantervtől a tankönyvekig hosszú még az út, az idő ellenben kevés. Úgy tűnik, a törvényhozókat mindez nem érdekli, miként az sem, van-e elegendő tanterem és tanító, aki megbirkózzék ezzel az egyelőre ismeretlen feladattal.
Kovászna megyében több mint kétezer családban alussza nyugodt álmát a leendő előkészítős gyermek – már a megnevezés is bizarr: mintha valami műtétre készítenék elő, ami nem is áll messze a valóságtól, mert az életkoruknak megfelelő környezetből kényszerítik őket egy másik korosztályra szabott világba –, az előkészítősök szülei, tán éppen ebben az órában indulnak beíratni a gyermeket, akik pedig nem, azok a sorsra bízzák, jöjjön az ősz, csak lesz valahogy. A másik végleten a szülők azért szurkolnak, beválik-e a lakhelycsere, legalábbis az igazolványban, amit annak érdekében változtattak meg, hogy abban az iskolában kezdjen szeptemberben a gyermek, amelyet ilyen-olyan információk alapján kiválasztottak számára. Ne csodálkozzunk, agyament rendszer agyament megoldásokat szül, legfennebb azon érdemes elgondolkodni, a hátralévő időben mit lehet még tenni azért, hogy elbírható és elviselhető legyen az óvodások iskolatáskája.