Dacolni széllel, hideg Nemerével (később vesebántalmakkal, de ez most még kit érdekel), e csalóka, jönni sehogy nem akaró tavaszban arasznyi szoknyában a téren, még ha csak tucatnyian, egymást melegítőn, csoportban, vígan kacarászva...
...hangokat sodor a fuvallatnál erősebb lég, jel nem kell, csak kezdhessük már, miénk itt a tér, de tényleg, ott a színpad, itt a Korzó, csak a miénk, jönnek a rétyiek, értünk fújják, annyi réz hangszerből a hangok mintha fiatalosabban, szép emlékű Kelemen Anti bácsi sem vezényelhetné szívünkhöz szólóbban, a tavalyi utcazenefesztivál győztes triójának hangját elsodorja a szél, s az a két idétlen bohóc is belezavar, pedig ők jók, nagyon jók, na jó, a bohócok is, csak valahogy most nem ide valók, egy kis flamenco, szoros kontrasztban a következő százlábúakkal és Ségercz Feriékkel, de azért közben be kell menni a színházba, előcsarnok, ott reflektor és meleg, fehér vásznak, rajtuk lassan gyűlnek az ifikori fényképek, legjobb a talán hároméves sem kislány, babaportréját illeszti az állványra, odakinn néha elfogy, néha meggyűl a közönség, stabil látogatója csak a teát és forralt bort kínáló házikónak, az átlagéletkor a téren tizennyolc alulról, s ez is csak úgy, hogy rontja néhány idősebb polgár, kik a közösségi élményre, de aztán gyorsan haza, ez nem az ő világuk, annál inkább azoké, kik széllel dacolva, hideg Nemerére fittyet hányva csupáncsak arasznyi szoknyában, később csoportképet is állnak, egymásba kapaszkodva, egymásra csimpaszkodva, "fotózz már, mert q hideg van", "figyelted meg, hogy az embereknek nem a szemük, hanem az orruk csillog?", kérdi Vargyi, persze, neki is csillog.
Topog mindenki saját belső ritmusára, akármily háttérzene legyen is, kósza hópelyhek is kíváncsiskodnak, fene sem foglalkozik velük, most minden így a jó, hiszen miénk itt a tér, csak a miénk, ismét a rétyiek, zenéjük melegít, meg a tea, elég volt a hidegből, mi fiatalok vagyunk, ez a mi napunk (na jó, még csak a kezdet), polgármester a színpadon, hogy a város a keretet, mi majd töltsük ki tartalommal (no, ettől nem kell félnie), meg hogy Sepsiszentgyörgy a jövő városa, álmaiban a régió majdani fővárosa, s hogy azzá legyen, kell a mi kreativitásunk (hát abból nincs hiány, csak bulizhassunk), megyei elnök is, mondja, jut vidékre is abból, amit mi itt, hát kell is, tűztánc, mindig és újra varázslatos, persze ha a közvilágítást leoltanák ilyenkor, látványos is lehetne, aztán Under Cover Band, hát kár, hogy csupán tucatnyian, jobb közönséget érdemel a banda, de hát a Teinben is, a Bástyában is, a Crown Clubban is, meg tényleg q hideg van szombat estéhez képest, na jó, ezt a fél számot még, csak tüdőből is, ‘sze ifjúsági főváros születését ünnepeljük, s ez se mindennap.
És az ember ballag hazafelé, és azon mélázik, de jó volna tizenévesnek, de bár huszon-egynéhánynak lennie.