Pete István, a cég helyi megbízottja sem tud többet, mint eddig, de úgy véli, ha Sepsiszentgyörgy lakói összefognának, és aláírást gyűjtetnének, illetve pár soros levelet írnának, és bevinnék az RCS helyi kirendeltségére, azt ők továbbítanák, s nézői igényre hivatkozva kérhetnék a központot, hogy változtassanak a jelenlegi műsorkínálatukon, illetve vegyék vissza a műsorrácsba a hírTV-t. Erre már volt példa, amikor a National Geographic magyar szinkronos változatának sugárzását kérték az itt élők, igényüket teljesítették. Akkor 700–800 aláírás gyűlt össze, ami nem kevés, ha arra gondolunk, hogy az RCS a megyeszékhelyen mintegy ezer háztartásban van jelen.
No, de térjünk vissza a hírTV-re, melynek budapesti terjesztési igazgatója, Sipos Gábor nyilatkozott e kérdésről. Elmondta, értetlenül és felháborodva olvasta az RCS/RDS képviselőjének magyarázkodását, mely minden valóságalapot nélkülöz. 2011 decemberében lejárt a tévé és az RCS szerződése, ezt tudva, ők már az év közepén próbálták megújítani a szerződést, de a román partner hallgatott, végül decemberben közölte, hogy nem kívánja a szerződést meghosszabbítani. A sugárzási díjon a hírTV nem változtatott, ajánlatukban a havi 550–600 órányi műsoridőért még Magyarországon is kisebb összeget kérnek, mint egyetlen napilap ára. A román műsorterjesztőknek pedig (beleértve az RCS-t is) a díj mindössze 30–35 százalékát kellett volna fizetniük. Ezt a meglehetősen csekély összeget akarta tovább csökkenteni az RCS, illetve, véli Sipos, minden jel arra mutat, hogy valójában nem is akartak velük szerződést kötni. Ráadásul február közepéig jogalap nélkül sugározták műsorukat, amiért fizetniük kellene.
Különben tényleg sarkukra kellene állniuk a székelyföldi RCS-ügyfeleknek, és kikövetelniük, hogy ne saját úri kedvük szerint döntsék el, mi kell a magyar nézőknek, hanem vegyék figyelembe a mi igényeinket is. Elvégre erről a piacról is élnek.