Minden ásónyomra gyógyvíz
Kovács József falufelelőssel a jelen és a közeljövő gondjait boncolgattuk. A végkövetkeztetés lesújtó: a település gazdasági képessége minimális. Az oroszlánrészt a mezőgazdasági területek és az erdővagyon képezi. Iparról semmit, a kisiparról majdnem nem lehet beszélni. A helybeli malom is rég áll. A kiváló minőségű folyami homokot idegen cégek bányászták, pedig helybeliek is megtehetnék a település javára, ennek nem volna akadálya. Egy éve csiperkegomba-termesztő egység kezdte meg működését, az is valami. Keresi az oltszemi nép a fennmaradás felé tartó ösvényeket. Egyre nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség. A falu népes magyar anyanyelvű cigánysága számára jól jönne egy olyan cég, mely bevonná a kosár- és seprűkötés, a fehér csigolyából készülő nyári asztalok, karosszékek gyártásába, az Olt melletti mocsaras területeken e célra a csigolyafűz termesztését lehetne beindítani.
– A borvíz útja program révén megépített gyógykezelÅ‘ központ reménységgel tölt el, esetleg néhány munkahelyre számíthatnak a helybeliek, s meglehet, hogy a természetes gyógytényezÅ‘k valamelyes változást is hoznak majd a település életében – reménykedett a falufelelÅ‘s. – Kilátásba helyezték, hogy felújítják a gyógykezelÅ‘ felé vezetÅ‘ Malom utcát, s nekünk már az is öröm, hogy leaszfaltozzák.
– Szálláshelyeket kellene teremteni a gyógyfürdÅ‘ mellé. Fodor István polgármester szeretné, ha szórakozási lehetÅ‘séget is nyújtana a hely, például sportjátékokra és lovassportra.
– Pénzt hozó lehetÅ‘ség lehetne a helyiek számára, ha több oltszemi családi lakásban az idegenforgalmi követelményeknek megfelelÅ‘ szálláshelyet lehetne kialakítani. Van ugyan egy panziója a Dimény Kft.-nek, s a Rozin család is lépett már ebben az irányban. A megyevezetés elképzelése szerint közös program alapján működtetnék az új kezelÅ‘bázisokat, szakorvosi felügyelet mellett folyna majd a gyógykezelés. Örömmel mondom, még be sem indult a gyógyfürdÅ‘, máris sokan érdeklÅ‘dnek iránta. Gazdag lehet a föld mélye itt gyógyvízben és mofettagázban. Rátaláltam Széktorkában egy borvizes szivárgásra, amelyet rendszeresen felkerestek a vadak. Sósborvíz tör fel a földbÅ‘l. Ha felmelegedik az idÅ‘, betonkarikába fogjuk, csapra ütjük, hogy eggyel több, ivókúrára alkalmas gyógyvízcsorgó legyen.
– Milyen infrastruktúra szolgálná Oltszemen a kibontakozni látszó fürdÅ‘ipart? – kérdeztük a polgármestertÅ‘l.
– Oltszemet rácsatlakoztattuk Zalán ivóvízhálózatára – mondta. – Kiváló minÅ‘ségű forrásvizet kap a falu, szabadeséssel. Sajnos, topográfiai akadályai vannak a kanálishálózat kialakításának. A keskeny nemzetközi út magasabb, mint a két oldalán sorakozó házsorok, s a szennyvíznek a fÅ‘csatornába való szivattyúzása túl költséges lenne. A megoldás családi vagy több család közös szennyvíztárolójának megépítése, amire van már műszaki elképzelés. Szóval a balneológiai ipar fejlÅ‘désének nincsenek, nem lesznek infrastrukturális akadályai.
Nem kis büszkeséggel emlegetik az olt­szemiek a szorgalmas Jánó családot, amely Oltszemre települt, s példája a tenni akarásnak, a szorgalomnak, gombatenyésztésbe kezdett, sikeresen. Ezért kopogtattunk Jánó Tiboréknál, érdeklÅ‘dtünk a – tudomásunk szerint – megyénk egyedüli csiperketermelÅ‘ egysége felÅ‘l. 2003-ban telepedtek Oltszemre két fiúgyermekkel, keresve-kutatva azt a lehetÅ‘séget, ami a rendszerváltozás második évtizedének elején úgy tűnt, hogy munka árán sikerrel kecsegtet. Nos, számukra a kincskeresés sikerrel járt.
– A Naskalat alatt laktunk, Jávárdi szádánál, a Nagyhagymás tövében – kezdte rövid családi históriáját Jánó Tibor. – Nemzetközi szállítási céget alapítottam. Nem volt könnyű a kezdet. Ráduly Csabával társultunk, közösen próbáljuk vinni a mindennapi gondokat. Norbert és Róbert fiam még iskolába jár, számukra szeretnénk biztosabb jövÅ‘t kovácsolni. A nagyobbikat érdekli a jövedelemmel kecsegtetÅ‘ gombatermesztés. Kétszáz juh tulajdonosai vagyunk, ezek a megélhetés alapjai.
– Hogyan született meg a csiperketermesztés gondolata?
– Gyergyóban él egy termesztÅ‘, akit meglátogattunk, és megkértük, hogy árulja el nekünk annak csínját-bínját. Hajlott rá. Megvettük helyben egy régi vágóhíd épületét, oda rendeztük be a gombászatot, ami befektetést követelt: kazánház és kazán kellett, ki kellett építeni egy ventilátorrendszert, polcokat a komposztos-tÅ‘zeges zsákok számára. Megtanultuk. A komposztot Gyergyóból, a földes tÅ‘zeget Csicsóból szállítjuk, a melegítéshez jócskán kell tűzifa. Most már megy a termesztés. A piaccal nincsen gondunk, a gombát a szentgyörgyi nagykereskedésekben – Billa, Bem-Balog stb. – értékesítjük. Munkát, odafigyelést igényel, állandóan irányítani kell a hÅ‘mérsékletet. S mert én is oltszemi lettem, megvan bennem a készség, hogy segítsek ezen a településen. Az emberek szorgalmasak, de anyagi alapok nélkül nincs siker. Helyben kell megélhetést teremteni, ami nem könnyű. Oltszem élni akar. Élnie és küzdenie kell, kötelessége az utódokkal szemben.
Intő emlék az utódoknak
Oltszemen kincs a gyermek, bár értesüléseink szerint, ha a romákat is beleszámítjuk, akkor sincs demográfiai robbanás. A Makkai püspök és író nevét viselÅ‘ elemi iskolában népes óvodai csoport és két összevont osztály működik – tájékoztatott Dimény Éva egységfelelÅ‘s tanítónÅ‘. Kollégája Dancs Gyöngyvér és Máthé Imola óvónÅ‘. Harminckilenc az iskolások száma, és huszonhat gyermek jár óvodába. Itt nem kell tartani attól, hogy a város közelsége elvonja a tanulókat, mert eddig egy szülÅ‘ sem jelentette be, hogy a városba vagy a bodoki központi iskolába szeretné vinni gyermekét. Úgy érzékeltük, összeforrott kis pedagóguscsoport te­vékenykedik, s a gyermekek jól érzik magukat az iskolában. Mindenütt kezük munkájával díszített-ékített pannókra bukkantunk, virágok teszik otthonosabbá a folyosót-osztálytermeket. Makkai püspök emlékét és szellemiségét méltó módon ápolják, különösen az iskolán kívüli tevékenységek és sátoros ünnepek alkalmával, hiszen Oltszem zömében kálvinista település, Makkai püspök példája pedig örök jóra intÅ‘. Külön megszervezték a Makkai Sándor Napok ünnepségsorozatot. Az iskola egyfajta műhely is, mert Dimény Éva tanítónÅ‘ éppen a település történelmi helyneveinek gyűjtését végzi Oltszem monográfiája számára.
– Én a Háromszék újságból tudtam meg, hogy ezt az iskolát a hideghullám idején a központi iskola igazgatójának parancsára két napra bezárták – jegyezte meg rosszallóan Fodor István polgármester. – Erre ugyanis nem volt szükség, mert a szülÅ‘k nem panaszkodtak, hogy fáznak a gyerekek, s a csúcsértékre beállított fűtéssel a 21 Celsius-fokot lehetett volna biztosítani. Hatástanulmányt készíttettem az iskolaépület belsÅ‘ hÅ‘gazdálkodásáról, annak ajánlatai alapján, ha indokolt lesz, pályázhatunk majd az épület szigetelésére, és javasoltam az igazgatónak, tegye tanulmány tárgyává, hogy mennyivel lenne olcsóbb az ilyen típusú épület fűtése fával.
Ezt a gyermeksereget öleli karjaiba a helybeli félezer lelket számláló református egyházközség. A fokozatosan kiöregedő közösségnek tizenhat éve lelkipásztora tiszteletes Egyed Sándor, aki elmondta: az anyagi nehézségekkel küzdő gyülekezet küzd egyházközségének fenntartásáért. Kevés földterülettel rendelkeznek, tehát anyagiakban nem bővelkednek, az egyházi erdő csak az épületek fűtésére és az erdőgazdálkodással járó hivatalos kiadások fedezésére elég. Mégis ez évi tervükben szerepel a Petőfi Sándor nevét viselő, egyházi tulajdonba visszaszerzett kultúrotthon korszerűsítése, kézmosóval, illemhellyel való bővítése.
– Közmegelégedés övezi a családi házaknál megszervezett csoportos bibliaórákat – mondta a tiszteletes –, készülünk március 15-e méltó megünneplésére, s ha kissé felmelegedik az idÅ‘, megtartjuk az egyetemes imahetet is.
Majdani idegenforgalom
Lehet-e turisztikai érték egy régészeti rezerváció? Az Olt bal partja fölött emelkedik a Bodoki-havasok elődombjaként egy erdős oldalú, kopasz tetejű hegy. A domb tetejét keskeny földnyak köti össze a Kéncsás várához vezető gerinccel: Leánykavár a neve. Szőcs István Selyemsárhajó című könyvében olvastuk (Bukarest, 1979), hogy a leány- és tündérvár elnevezés nagyon régi korszakra vezet vissza. Ki is derült, hogy a Leánykavár nem is vár, hanem egy régi erődített település.
Mit tud, mit tudhat a helybeli szájhagyomány egy ilyen sok ezer éves helyrÅ‘l? – vetÅ‘dik fel a kérdés. Leánykavár mondáját néhai László Ferenc bátyánktól jegyeztük le.
– Kéncsás vára és Herecz urainak igen szép leányaik voltak. Féltették is Å‘ket erÅ‘sen az idegen emberektÅ‘l, rejtegették. Ezek a leányok mind ott éltek fenn, a Leánykavárban, s innen maradt fenn a neve a mai napig is. Akkor könnyebb volt a járás Kéncsás és a Leánykavár között. Szép sima út, a Hintó útja kötötte össze ezeket. Ma is megvan, csak beciheresedett, elmosta a víz, de mi tudjuk, hol húzódik. Herecz vára közelebb volt, onnan a várurak alagutat fúrattak a rabokkal, azon jártak, sétáltak át a lányok Leányka várába. Az mindig be volt zárva, a lányokhoz bejutni senkinek sem lehetett. Ott haladt el az alagút Széptorka alatt, a mai Sósborvíz közelében.
A Leánykavár tetején lévÅ‘ sáncokban szanaszét hever sok-sok cserépedény-töredék a felszínen. Az elsÅ‘ ásatásokat László Ferenc sepsiszentgyörgyi régész végezte 1910 Å‘szén. Az elsÅ‘ világháború elÅ‘tt Rápolti Mózes uzoni körjegyzÅ‘ is kutatott itt, kÅ‘baltát, állatokat és embereket ábrázoló agyagszobrokat, kÅ‘bÅ‘l készült orsónehezékeket adott át a Székely Nemzeti Múzeumnak. 1947 nyarán dr. Székely Zoltán is átkutatta a Leánykavár tetejét. Ekkor került napvilágra egy 1,6 m széles és sár felhasználásával kÅ‘bÅ‘l rakott alacsony fal, melyet már akkor 40 cm vastagságú talajréteg borított. A fal mellÅ‘l lencse- és szalagdíszes, kézzel készített, durva iszapolású cserépedények kerültek napvilágra. "A rétegzÅ‘dés alapján meg lehet állapítani, hogy az Å‘skori településen az emberi élet egészen a római uralom idejéig tartott" – írta jelentésében. A turistaösvény közelében lévÅ‘ Leánykavár lábánál a közeljövÅ‘ben jelzÅ‘táblának kellene mutatnia, hogy itt a vidék egyik legjelentÅ‘sebb Å‘skori települése.