Torján majd minden nap ünnepnap, mert alig fejeződik be a farsang, máris jön március 15., és aztán sorban a többi ünnep, búcsú egészen a Miklós-napig, végül karácsony és újév, s megint elölről. A torjaiaknak külön naptár kellene, ahol sokkal több piros betűs nap lenne, mint fekete.
Sokan szeretnek ide jönni ünnepre, de nem csak turisták, hanem disznók is. Sok disznónak van Bálványoson, illetve Torján torja. A szépreményű, levágni való sertések hallhattak valamit arról, hogy mindenki addig él, amíg emlékeznek rá, és elterjedt a hír: ide érdemes jönni, mert akkor évek múltán is emlegetik őket. Akik az itteni disznótorokon torolnak, nosztalgiázva idézik fel, milyen finom véres, májas, kolbász, sonka és egyebek készültek az itt elhunyt állatokból. A zsenge, pár hónapos disznócskák azért is igyekezhetnek ide, mert abban reménykedhetnek, hogy fiatal lelkük a mennyországba jut, akár az ártatlan csecsemőké. A földi életből való eltávozás miatt a disznók már egyáltalán nem sírnak, mert itt elkábítják őket, és egyből a gyomrokban ébrednek, pohár pálinkák és borok társaságában, amelyektől aztán tovább kábulnak. A ma született bárány sem lehet ártatlanabb, mint egy ma született malac, amelyet feláldoznak a gasztronómia oltárán, aztán nyárson megsütnek. Beletörődve sorsukba csak annyit mondhatnak, hogy: ez a mi sorsunk, disznóké! Ha már erre ítéltettek, legalább haláluk után emlegessék őket, és szép legendákban maradjanak fenn az örökkévalóságnak. A bálványosi disznófesztivál résztvevőinek jó emlékezete tartsa meg emléküket! A disznótorok résztvevői még ükunokáiknak is fogják mesélni, hogy például a 2012-es évjáratú sertésekből micsoda finomságok készültek. És erre a néhai disznók büszkék lehetnek.
Torja községben nem kürtőskalácsból fonják a kerítést, mint Szentivánlaborfalván, hanem valóban kolbászból. A házak szalonnából épülnek, és szegény ember sem vízzel főz, hanem zsírral. Ugyanúgy, ahogy vannak, akiknek magas a vérnyomásuk, akiknek magas a koleszterinszintjük. De olyanok is, akiknek alacsony. A jó koleszterin pedig igenis kell a szervezetnek. Főleg a szerelmi élethez. Akiknek leesik a koleszterinszintjük, azokat az orvosok – beutalóval – ide küldhetik, és az napok alatt helyreáll, miként még egyebük is. Az anorexiás fogyókúrázókat is ide lehet irányítani... hízókúrára fogni. Így sok disznó örömmel távozhat a másvilágra azzal a boldog tudattal, hogy segíteni tudott embertársain. Bálványoson vagy Torján mindig kerül egy kis disznóból készült gyógyszer vagy gyógyszernek nem minősülő disznóság a nehéz böjtös napok vagy fogyókúrák után. Nem kell búsulni, itt a disznókkal humánusan bánnak. Most még csak simán megüttetik őket, de tervezik, hogy a kényelem érdekében EU-s normák szerinti villamosszékeket vagy foteleket rendelnek nekik Amerikából. (Anyóst nem beleültetni!) Tény, hogy az itteni disznók sok embert bűnbe visznek. (Lehet, mégis pokolra jutnak?) Mert ki nem hódolna be a kissé molett Mangal Icának, akinek még a zsírja is olyan egészséges, hogy az orvos napi egy pohárral ír fel belőle, mégpedig éhomra.
Itt minden jobb, szebb és nagyobb, mint máshol. A feleségek esténként nem csak sima fakanállal várhatják férjüket, hanem babának álcázottal, amelyet Volloncs Mária készít. Amikor a kótyagos férj szeme előtt ilyennel hadonászik az asszony, azt hiszi, hogy új babája került, és csak akkor ébred a szomorú valóságra, amikor kap vele kettőt a fejére. Utána, mint egy csendes disznó, a yorkshire-i, síri csendben vonul ágyba. Ha esetleg még kér kárpótlásul egy féldecit, akkor szíve hölgye egy sárgára festett pohárban vizet ad neki, mondván, hogy abban a köményes pálinka virít. Annak már úgyis mindegy.
Torján állandóan újabb és újabb rekordokat döntögetnek és újabbakat terveznek. Jövőre akkora feltűrt túrós puliszkát készítenek, amely körbeéri a földet. A legnagyobb székely kapu után egy még nagyobb, égig érő kopjafát is akartak faragni egy égig érő fából. Ennek egyetlen akadálya mostanig az volt, hogy az erdő-visszaszolgáltatás nem sikerült, s ezért sokszor a torjaiak a büdösbe küldték az illetékeseket. A torjai Büdösbe. De most úgy tűnik, mindez megoldódott. Egyéb rekordok mellett lehetséges, hogy az idegenforgalom fellendítése érdekében a polgármester, Daragus Attila a torjai határban megépítteti Románia legnagyobb repülőterét is. Így a vidombákira már nem is lesz szükség. Torján már szárnyait bontogatja a repülés. Kovács Róbertnek van saját kifutópályája, sárkányrepülője és egy helikoptere. Ha majd szárnyalni fog a repülés, lehetséges lesz az is, hogy a disznók repülővel jöjjenek Torjára boldog véget érni.
