Ez most arról szól, hogy kinevezés útján nem foglalhatnak el különféle tisztségeket azok, akik a kommunista nómenklatúra tagjai voltak. Köztudott, hogy az átvilágítás ártalmas, ezért nem is szívesen kutakodnak a politikusok terhelt múltjában. Az átvilágítási törvénnyel lehetett volna várni még úgy huszonöt évet, vagy esetleg ötvenet, a volt ifjú kommunista, KISZ-korifeusok miatt. Egy 75 év körüli érintettnek már nem is eshet rosszul, ha nem ácsingózhat magas beosztásokra.
A tiltólistán szereplők régen sokan voltak, és kevesen maradtak, olyanok például, mint az Államtanács, Minisztertanács tagjai, miniszterek, diplomáciai képviseletek vezetői, párttitkárok és tanácselnökök, az akkori propagandagépezet különféle rendű és rangú tagjai, ügynökök és besúgók. A törvényt az utolsó pillanatban ismét át kellett szabni, mert három olyan személyt is érintett volna, akit nem illett meglusztrálni. A frissen kinevezett miniszterelnököt, Ungureanut, a főhírszerző Meleşcanut és a volt miniszterelnök Bocot. Mindannyian a régi rendszerben ilyen-olyan pártfunkciót töltöttek be. Ha majd kormányátalakítás vagy egyéb kinevezések lesznek, az érintettség függvényében ismét megváltoztatják a törvényt.
Szerencsére, azok sem maradnak kenyér nélkül, akiket mégsem nevezhetnek ki. Őket szabadon meg lehet majd választani. Így egy volt pártfőmufti például nem lehet miniszterelnök, mert azt kinevezik, de lehet államelnök, mert azt megválasztják.
Az érintetteknek részletes önéletrajzot kell benyújtaniuk, amit saját felelősségre írnak, és abban leszögezik, hogy nem voltak tagjai a kommunista állam-, és pártapparátusnak, nem voltak munkatársai vagy besúgói a Securiteténak. Az átvilágítók aztán utánanéznek a levéltárakban, és hazugságvizsgálóval megvizsgálják, hogy igazat hazudott-e az illető. Végül olyan szép döntések születhetnek, mint C. V. Tudor vizsgálatakor, aki ártatlan és tiszta báránykaként képviselheti érdekeinket Brüsszelben, vagy a másik halhatatlan szellemű udvari költőnk, Adrian Păunescu esetében, aki szenátorkodhatott, és akit Eminescuval egy lapon emlegettek halálakor. Ők és a hozzájuk hasonló patyolattiszták, mindig megválaszthatók voltak és lesznek.
Iliescu bátyánk is immáron kiuralkodta magát, és mivel elnök volt vagy két és fél mandátumon át, ezért – és csakis ezért – nem jelölhető újra. Másképp lehet, hogy őt is örökre elnöknek választanánk.