Ahhoz az emberöltőhöz tartozott, amelynek kijutott a 20. század megpróbáltatásaiból. Jogász volt, szolgabíró és közéleti személyiség.
1891. január 16-án született Páván. Az elemi után a Brassói Római Katolikus Főgimnáziumban tanult, Erzsébetvárosban érettségizett. Jogi tanulmányait 1912-ben fejezte be a Kolozsvári Egyetemen, ahol két évig mezőgazdaságot is hallgatott. 1913-ban mint sepsiszentgyörgyi szolgabíró vonult be az első világháborúba, ahol négy évig szolgálta a hazát. Hazatérve a székelyföldi mezőgazdaság korszerűsítésén fáradozott, gazdakört alapított, az Orbai járásban meghonosította a cukorrépa termesztését. Főgondnokként szolgálta egyházmegyéjét, a Magyar Párt elnökeként népét. Századosi rangban vett részt a második világháborúban. Hazatért Kovásznára, ahol rövid ideig főszolgabíró volt, majd kuláklistára került. Negyvenöt évvel ezelőtt hunyt el. Emlékét Kovásznán élő lánya, Miskolczy Vera és két unokája, Zsuffa Borbála és Zsuffa Levente, Kovászna város volt polgármestere őrzi. Síremléke a pávai temetőben.