A vonattal érkezők csak a töredezett járdát látják, a rongyos, mocskos falakat, betört ablakokat, hadirokkant székeket, bokáig érő szemetet. A bűz a huzat ellenére is orrfacsaró. A váróteremben két vidám hajléktalan tessékeli bennebb az érdeklődőt, valahonnan pedig döngetés hallatszik: ott már dolgoznak. Hogy mit, azt nem tudni, sehol egy tábla, hogy ki épít, miből, meddig – és senki nem is nyilatkozik, az elérhető vasúti személyzet mindössze annyit közöl, hogy a teljes felújítás elkezdődött, részletekért tessék a brassói csomóponthoz fordulni. Kívülről nézve néhány helyiség még elfoglaltnak tűnik, a jegyirodák azonban a gabonaraktár tövében, hupikék fémbarakkokban működnek. A sepsiszentgyörgyi vasútállomás még az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült, és a város önkormányzata már évek óta sürgeti felújítását, másfél éve az engedélyt is kiadta.