A nőnap eredetére is visszapillantó írásokból viszont az derül ki, nem az örök emberi érzések emlegetésére találták ki az ünnepet, nem a hiteles párkapcsolat egyetemes kérdéseinek múlhatatlansága teszi azt időszerűvé, hanem nagyon is mozgalmi fogantatású az évforduló, s a női sors ama rendkívüli évszázadának fejleményeit idézi, melyek egyre nagyobb tömegeket vittek az utcára a 19. század utolsó évtizedeitől végig a 20. század folyamán.
Ezek szerint a proletár és alkalmazotti mozgalmakkal párhuzamosan, amazok hevétől tüzelve, a női egyenjogúság jelszavával bontakozott ki az a harc, mely aztán választói jog kiterjesztésében és a nők hivatásszerű munkavégzésében mérte a jogok egyenlőségét. A férfiakat megillető szociális függetlenség lebegett a női mozgalmárok szeme előtt, évezredes háztartási "rabszolgaságból", a fakanál forgatására ítéltségből kívánták kiszabadítani a női társadalmat.
E másodrendűvé lefokozott emberi nem szabadságharca máig nem ért véget, s nem is érhet, hiszen adósa még önmagának sok mindennel, amit ígért, bár nagyot fordult a világ, s ma államfőktől atomfizikusig mindenütt találunk nőket is. Nem árt azonban számba venni azt is, hogy a mozgalom nem lőtt-e túl a célon bizonyos tekintetekben. A születésszám drasztikus visszaesése kontinensünket, de az egész nyugati világot is sújtja. Nincs-e része benne annak, hogy az anyaság és a háztartási munka, a családi nevelés feladatköre oly nagyon leértékelődött a "hivatásszerű munkavégzés" egyoldalú követelése következtében, s ezzel a női mivolt egy természetes közege veszítette el becsületét – mely pedig igazán megilletné?
A mai nőnapokon inkább a részmunkaidő, a főállású anyaság, a gyes és hasonló kérdések megoldatlanságát, elégtelen voltát kellene szóvá tenni. Azt, hogy miként egyeztethetné emberi módon a szakmunkát végző nő munkahelyi és otthoni teendőit, miként alakíthatók ki számára a rugalmasabb munkavégzés módozatai – hogy ne a családi, személyes női boldogsága rovására kelljen, lehessen csak szociálisan úgymond "érvényesülnie" például azáltal, hogy lemond a szülésről, az új életek világrahozatalának egyedül számára fenntartott jogáról, kötelességéről – öröméről.