Jó ideje zajlik a vita a MOGYE-n az önálló magyar tagozat létrehozataláról. A magyarok kérik az önálló kart, mert egyre szűkebbé váltak lehetőségeik a közösködésben, a román vezetőség "áldásos" tevékenységének köszönhetően lassan alig maradt magyar professzor, tanársegéd, s az egykori jeles magyar elődök által létrehozott skólában oly mértékben szorították háttérbe az alapítókat, hogy kérdésessé vált, egyáltalán hány évig marad még magyar csoport. Az új tanügyi törvény lehetővé tette az önálló magyar kart, ám ennek alkalmazását elutasította a szenátus, a felsőbb számonkérést pedig az egyetemi autonómia megsértésének tekintik. Úgy állítják be, mintha egy felsőfokú oktatási intézmény vezetőtestülete a jogszabályok fölött állna, az általa elfogadott belső rendelkezések, mint állam az államban, akár az alkotmányt is felülírhatják. Pedig a törvény az törvény, és még a vásárhelyi egyetemnek is be kell(ene) tartania. Önálló magyar tagozat meg nem azért lehet, mert a magyar adófizetőknek százalékos arányuk miatt járna, hanem azért, mert az ország törvényei biztosítják. Erre a megközelítésre hívták fel a figyelmet az elmúlt napokban többen, no meg arra is, hogy az etnikai szempontra hivatkozás igen heves, ugyancsak etnikai ellenreakciót vált ki. Ma már nemcsak a szeparatizmus ellen tüntető diákok, a román betegeket magyar orvosoktól féltő egyetemi professzorok, de az egyre hevesebb politikusi reakciók is ezt igazolják. Kampányolnak a szociáldemokraták, és most már a liberálisok is, pártelnökük vonul Marosvásárhelyre, hogy biztosítsa az ott helytálló román hazafikat, dönthet bármit az áruló kormány, ők majd úgyis visszaállítják a jelenlegi rendet. A demokrata-liberális politikusok egyelőre nem nyilatkoznak, de ha hinni lehet a kiszivárogtatott híreknek, a dönteni hivatott kormányüléseken sem szelídebb a hangnem: zsarolást emlegetnek, s fenyegetőznek, hogy nem engednek a követelésnek, némelyek szerint Ungureanu miniszterelnök már kisebbségi kormányzásra készül.
Újból csapdába – ezúttal etnikaiba – sodorta magát az RMDSZ. Ha kitart fenyegetése mellett, és feladja kormányzati pozícióját, légüres térbe kerül, pénzforrások, befolyás, szövetségesek nélkül kénytelen nekivágni a kampánynak, túl késő már a kudarcos vezetéstől elhatárolódni, ha maradnak, önmaguk ultimátumát köpik szembe (igaz, nem először). Egyetlen kiút lenne: a törvénynek jogot szerző kormányrendelet kicsikarása, de ma éppen ez tűnik a legreménytelenebbnek.