A fehér abrosszal megterített asztalok mellett ülőket Fodor István polgármester és Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke köszöntötte. A szépnem értékéről beszélve Fodor István elmondta, hogy az asszonyoknak nagy szerep jutott még a helyi történelemben is, egy régi bodoki monda szerint még Kéncsás várának irdatlan kőfalait is asszonyokkal hordatták össze, azzal a céllal, hogy valami maradjon fenn az utókornak is, legyen, amiről mesélni a gyermekeknek, unokáknak. Csak az asszonyok beszélték ki a bodoki Matild-forrás névadóját, Ma­tildot is, olyannyira, hogy György József, a palackozó bérlője a valóság ellenére is azt kellett vallja, hogy a lány az ő menyasszonya. A bodoki víz olyan híres volt, hogy még Bécsben is azzal vegyítették a legfinomabb borokat. Szerették azt az asszonyok is, akik gyakran gyűltek össze vigadalomra Kén­csás várában, utána pedig a Hintó útján kocsikáztak le a völgybe, melyet ma is ezen a néven ismer a környék lakossága. A helyi önkormányzat elismerő okleveleket adott át azoknak az asszonyoknak, akik az eltelt évtizedek során aktív részesei voltak a közösségépítő és az oktató-nevelő munkának.
A találkozót – mert, mint mondták, igazából csak itt találkoztak azok a szomszéd falusiak, akik egyébként nagyon ritkán láthatják egymást – gazdag művészi műsor követte. Fellépett a helybeli iskolások Vörösbegy táncegyüttese, akiknek az önkormányzat és a szülők segítségét élvező Gáspár Attila koreográfus és néptáncoktató moldvai csángó, felcsíki és dél-dunántúli ugrós táncokat tanított be. Ki­mondottan az asszonyok számára összeállított műsorával lépett fel a Sánta Kincső zenetanár vezette bodoki vegyes kórus. A sepsiszentgyörgyi Három­szék Táncegyüttes Százlá­bú tánccsoportja székely népi táncokból összeállított témás tánccal zárta a műsort.