Alig két évvel ezelőtt megrázó képsorokat vetítettek az ország vezető hírtelevíziói: egy Ialomiţa megyei faluban, Fierbinţi-ben 36 fajlovat hagyott sorsára Dorin Drăgoi milliárdos üzletember.
Három héten át nem kaptak sem enni, sem inni. Az egykori paripákba már csak hálni járt a lélek, amikor lakossági bejelentésre az állatvédelmi hatóság behatolt a felhagyott istállóba. Addig már hat ló megdöglött, a még élő páriák kínjukban a karám deszkáit rágták. A lovakat lefoglalták, ideiglenesen az ottani polgármesteri hivatal megőrzésébe helyezték, majd átadták a Corbeancán működő GIA és Vier Pfoten állatvédő szervezetnek. Drăgoi ellen állatkínzásért indítottak bűnvádi eljárást. Aztán többet nem nagyon lehetett hallani az éhhalálból megmentett shagya-arab telivér lovak sorsáról. Pedig a történet folytatódik, mégpedig Háromszéken. A halálra ítélt ménesből hat lovat helyi lovászok kaphattak meg. Azt is mondhatjuk: hazatértek a lovak. Ugyanis az egzotikus fajtanév ellenére őshonos magyar lófajtáról van szó, amelyet 2004-ben Magyarország nemzeti kincsévé is nyilvánítottak. Ez a melegvérű ló a bábolnai ménes által tenyésztett arab fajta továbbtenyésztett változata. A fajta névadója, Shagya Senior 1835-ben érkezett Szíriából Bábolnára.
Lovarda Bodokon
Bodokon, a Teleki-kúria téglakerítésének kapuján papírlap hirdeti: méz eladó. Aki viszont méhek reményében lép a portára, akár csalódhat is, az udvaron nyoma sincs kaptároknak. Tágas kifutóban lovak ficánkolnak, nyolc paripa vágtat körbe a kertben, látszik rajtuk, jól érzik magukat, tele vannak energiával. Az udvar közepén új lovaspálya, mellette régi istálló. A vendéget borjúnagyságú, de birkatürelmű komondor fogadja. A kúriából élet hangja hallatszik, csengő gyerekkacaj szűrődik ki. Aztán előkerül a gazda is. Gajzágó Áront a vargyasi szorosból ismerhetik sokan. Évekkel ezelőtt létesített ott lovastábort, azóta sok gyerek megfordult keze alatt. Nem a kényelemre, luxusra fektette a hangsúlyt, a táborban a gyermekek a természettel, lovakkal való együttélés szépségeit, örömeit tapasztalhatják meg.
Áron rögtön tisztázza a mézes reklámot: édesapja méhészkedik, a harminc kaptárral való munkába ő is besegít. Különben a lovak iránti vonzódása is a méhészettel kapcsolható össze. Édesapja az erdészet méhészeként a Rétyi Nyírben legeltette nyaranként a méheket. Gyerekként ő is ott téblábolt, így ismerte meg Zoltáni Gábor erdészt, aki lovakat is tartott. Tőle tanulta a lovászat első fortélyait.
A bodoki ménesben öt nagy ló van, mellettük két kétéves és egy egyéves csikó. A vezérkanca egy gidrán, melyet a galaci ménesből vásároltak. Csak érdekességként említi Áron: a gidrán ugyancsak magyar fajta, háborús zsákmányként került az országba, a galaci ménes igazgatójának is magyarok a gyökerei. Rettenetesen nagyvérű, makacs ló, rögtön ő lett a vezérkanca – mutatja be a gidránt, amelynek papírforma szerinti tulajdonosa Mátray László színművész. Ő maga a Székely vágtán volt lófelvezető, ott vált a lovak szerelmesévé, így döntött a lóvásár mellett. Az ősztől "gyúrják" a lovat, de gazdája még nem ülhette meg.
Aztán ott egy Shagya-arab – épp azon telivérek közül, melyeket Fierbinţi-en éhhalálra ítéltek. A nehéz sors mély nyomokat hagyott. Bizalmatlan az emberekkel szemben, nehéz kezelni. Türelem, hozzáértés, szeretet kell idomításához. Áronnak már sikerült hátára ülnie.
Vendégforgalom kinnhálással
A bodoki lovardában lovasoktatás folyik gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. S adott a lehetőség bérlovaglásra, lovas túrázásra is. Az ősszel megindult a vendégforgalom, de a hideg időszakban a lókedvelők inkább otthon maradtak. Tavaszra várják a több érdeklődőt. A lovastúrák kitűnő testmozgást, kikapcsolódást jelentenek – meséli Áron. A kisebb-nagyobb csoportokkal ellovagolnak a Sütei borvízhez, de az Olt menti lankák is kitűnőek akár a kezdő lovasoknak is. A túralovaglás fejlesztése további tervei között is szerepel. Ez áll hozzá a legközelebb, ezt szereti a legjobban – szögezte le határozottan. Filep Marcival (a másik háromszéki "lóbolond") együtt gondolkodnak helybélieknek és külföldieknek szervezett hosszabb, akár többnapos lovastúrákban. A Bodok–Vargyasi-szoros táv két nap alatt tehető meg, éjszakázni akár szabad ég alatt vagy falusi portákon is lehetne. Háromszéken a lovassport jó irányba halad. A kezdeti "cowboy"-módon indult lovászatok kinőtték magukat. A megyében a lovasversenyek is egyre szaporodnak, a magyar lovashagyományok is életre kelnek – értékelte Áron.
Véleménye szerint a gyerekeknek is nagyon hasznos lehet a lovaglás. Nem kell magas szinten megülni a lovat, de ha a gyerek hetente egy órát lovagol, foglalkozik az állattal, az nemcsak testi, hanem lelki egészségére is kedvezően hat. Végül is ez a célja, amikor gyerekkel foglalkozik – vallotta be. Épp ezért folytatja tovább a Vargyas-szorosban a gyerekek lovastáboroztatását.
Sokat kell dolgozni azon, hogy a kuncsaftkör kialakuljon, ez a legnehezebb. De ha valaki egyszer belekóstolt a túralovaglásba, lovasturizmusba, az valószínűleg rabja is lesz ennek az extrém sportnak. Ami mellékesen nem is kerül túl sokba – állapítja meg a lovasgazda.
Csikót gabonáért
Sokba kerül viszont a lovak fenntartása. Mikor fenn vannak a szorosban, nincs is nagy gond. Ridegtartásban a lovak megkapják a magukét, a tágas legelőkön "önellátóak", a gazdának egy-egy kis abrakkal kell hozzájárulnia.
Bodokon viszont más a helyzet, a lovak azt eszik, amit Áron eléjük tesz. A takarmány egy részét maga állítja elő. Szénát csinált, kukoricát vetett. Tavaly tavasszal két hektár lucernást telepített. Ám a takarmány egy részét – főként a szénát – meg kellett vennie. Az is előfordult, hogy egy csikót gabonára cserélt.
A munka is sok a lovak körül. Reggeltől estig kell velük dolgozni. A rendszeres edzés, foglalkozás mellett istállót kell takarítani, állandóan akad javítanivaló is. Mindezt most egyedül, mert az "embere", az állatgondozója épp kórházban fekszik, cefrével égette meg magát.
A költségek meghaladják a bevételt. Áron Kanadában keresi meg a hiányzó pénzt. Veszélyes magas fák kivágására szakosodott, ezt a komoly szaktudást igénylő munkát jól megfizetik. Egyébként itthon is döntött magas fákat, többek között a Mikó utca néhai jegenyéi közül is több esett az ő motorfűrészének áldozatául.
A fanatikus élettárs
Az udvaron Áron az úr, de bent, a kúriában élettársa, Ági tartja a gyeplőket. Zajzon-leányként az épület egyik örököse is. Ideje nagy részét Kincső, néhány hónapos gyerekük foglalja le. Látszik rajta, ez neki nem munka, nem is szórakozás. Talán nem tévedünk: a kisgyerek nevelése az élet napos oldala.
Ági történelem szakos tanárnő. Kétszer annyit élt Magyarországon, mint Háromszéken, de mindig tudta, hogy egyszer haza fog jönni – vallotta be. Nyíltan mondja: "a gyerekekkel haza fogjuk csalni a szintén Magyarországon élő édesapámat is" – az ismert és elismert állatorvost, Zajzon Gábort, aki még a rendszerváltás előtt menekült Magyarországra. A bodoki lovarda állatorvosi ellátásában is sokat segít, "on-line", interneten keresztül adja a tanácsokat. Nem kérdéses, hogy szívesen vette, mikor a családi portán lovardát létesítettek.
A ház asszonya nem kívánkozik a tanári pályafutásra. "A népzene fanatikus kedvelője vagyok" – mondta magáról. Ezzel kapcsolatosak tervei is. A népzenemozgalom népszerűsítésben, a népi hagyományok életre keltésében látja a neki való feladatot. Míg a gyermek mellett ezzel is tud foglalkozni, otthon hódol a népzenének. Az ódon bútorokkal teli szobában megkapja helyét a zene, az egyik sarokban kottaállvány, az asztalon hegedű – nem dísztárgy, nem poros, látszik, hogy gyakran jár el rajta a vonó.
Lóbetyárok rajtaütése
Nem fejezhetjük be anélkül, hogy a lovászélet árnyas oldaláról is írnánk. Tavaly nyáron a Vargyasi-szoros melletti legelőről lopták el Áron akkori legjobb lovát, Szellőt, a lipicai félarabot, mely fogatversenyeken is szerepelt. A tolvajokat később Szentegyházán kapták el. A gyanú szerint ötven lovat hajtottak, vittek át a szoros környékén, de a vallatásnál csak tizenkettőt ismertek be. Áron személyesen tárgyalt az egyik lefogott lótolvajjal. "Mi nem dolgoztunk azzal a lóval" – mondta akkor a rabló. A károsultak két lóbetyárt jól elagyabugyáltak, ezzel vettek elégtételt, az egyikük kórházba is került. A lovak viszont nem kerültek meg. Néhányukra Bákóban leltek, a többinek nyoma veszett. "Kilencven százalék, hogy a Szentegyházán lebukott lótolvajok vitték el Szellőt, de lehettek a zsomboriak is. A ló kinn volt a legelőn, kötőfék rajta. Megfogták, elvitték" – számolt be az esetről Áron.
