– A kapunak való cserefát hat esztendővel ezelőtt Felsőcsernáton­ban vásároltam – mondta. – Volt ideje kiszáradni. Megjárta már magát Nagybaconban, ketten faragtuk Bardocz Istvánnal, az apróbb munkát én készítem el.
Valóban különleges – tesszük hozzá mi –, mert kapu is, de cégérféle is. Őrzi a székely kapuk sok-sok tulajdonságát, de ha valaki jól megfigyeli, észreveszi, hogy az oszlopain felfelé igyekvő indadísz, amit akár életfának is vehetnénk, nem egy edényből, nem egy stilizált virágmotívumból indul, mint általában a régi kapulábakon, hanem egy öntöttvasból készült jelképes vasalóból! Így is jól van, ha egyfajta cégérnek szánta gazdája, mert Bálinth Zoltán számára a nyersvas vasaló, nagyanyáink házi kelléke különleges tárgy. Ha nem tudná az olvasó, hangyaszorgalmával ebből éppen 252 darabot gyűjtött össze. A legutóbbi sepsiszentgyörgyi városnapokon 550 vasalóból (mert kölcsön is kért hozzá) rakta ki: 550 éve város Sepsiszentgyörgy. Ám legyen ott az a vasaló, ha a fába belefaragták – mondogattuk magunkban –, ennyi erővel lehetett volna ott egy vajköpülő dézsa is, vagy egy káposztásfazék. A kapufelirat székely rovásírás, kétoldalt az ősi jelképek: a Nap, a Hold és a csillagok. A galambbúg sem akármilyen, mert belseje részekre, fészkekre osztott. Gazdája ugyanis egy régi hiedelemnek hódol, miszerint "a galamb olyanfajta állat, amelyik nem szereti a huzatos, nyitott helyet: fészkének lezárt háttere kell hogy legyen. Nagyon szeretném, ha bele tudnék költöztetni galambokat – mondta –, csűröm tetejére is azzal a céllal szereltem gólyafészket, hátha oda költözne a fehér gólya.Élő kaput akarok embernek és állatnak egyaránt!"
Nem mindennapiak a kapufélfa feliratai. Valóságos hagyományos feliratgyűjtemény kínálja magát: udvarhelyi, felső-háromszéki, Homoród menti, erdővidéki és egy maga fabrikálta: Isten hozott e székely tájra! és Isten áldása kísérjen utadon!