Ha adóreform nem is, de a mai mezőgazdasági adószedés némi revíziója alighanem elvárható attól a vizsgálattól, mely most indult a minisztériumban az érdekeltek kezdeményezésére és bevonásával. A két hete lapunkban is felvázolt kérdésfelvetés most a minisztérium asztalára került, hamarosan döntés várható a "kell-e vagy nem kell adózni, és kinek igen, kinek nem" ügyben.
A minisztériumban döntenek
A Tánczos Barna mezőgazdasági és Dan Lazăr pénzügyminisztériumi államtitkár, illetve több vezérigazgató elé terjesztett kérdések megvitatása során oda lyukadtak ki, hogy meg kellene húzni a határt kétféle mezőgazdasági jövedelem között. Édler András képviselő szerint – aki jelen volt az egyeztetésen, és lapunk kérésére beszámolt a történtekről – el kell különíteni egymástól az ún. önfenntartó és a piacra termelő gazdálkodásból származó jövedelmeket, és mindeniket másként kellene kezelni, mégpedig úgy, hogy az önfenntartó gazdaságtípus adómentességet élvezzen e szempontból, s csupán a másikra lehessen kivetni a 16 százalékos jövedelmi adót. A képviselő továbbra is azt szeretné – amivel Tánczos Barna és államtitkár társa is egyetértett –, ha az engedéllyel rendelkező természetes személyek, valamint az egyéni vállalkozások – tehát a pfa-ként és az întreprindere individulă-ként futó gazdaságok – is részesülnének ama adómentességből, melyet az adótörvénykönyv 42. cikkelyének k.) pontja előír, kivéve persze ama eseteket, amikor a törvény ezt tiltja. (Lásd az adótörvénykönyv 71-es cikkelyét, melyet akkor így foglaltunk össze: "adóköteles az üvegházakban, melegházakban zöldség- és virágtermesztés és -értékesítés, illetve az öntözéses művelésből származó jövedelem. A dísznövények és fák, valamint a gomba termesztése és értékesítése is egyértelmű, hogy kereskedelmi célú tevékenység, hasonlóképpen a szőlő- és gyümölcsfaiskolákban folyó termesztés jövedelme, miként az a jövedelem, amely a termények, gyümölcsök stb. felvásárló, illetve ipari feldolgozó vagy más hasonló egységeknek való eladásából származik.")
Mit evett a tehén öt év alatt?
– A múlt héten abban maradtunk, hogy a mezőgazdasági minisztérium munkacsoportot hoz létre, mely pontosan megadja az önfenntartó gazdálkodás kritériumait, és három hét múlva újra találkozunk – közölte a képviselő.
A jó hír tehát az, hogy ha a szempontokat a minisztérium meghatározza, akkor azok a pfa-k és egyéni vállalkozások is mentesülnek az adófizetéstől, melyek megfelelnek e kritériumoknak. Elhárulhatnak tehát az akadályok az eddig őstermelő természetes személyek útjából, bejegyeztethetik pfa-ként vagy egyéni vállalkozásként gazdaságukat, és megnyílik előttük a lehetőség, amely a pályázatokon való jelentkezéshez vezet anélkül, hogy ennek fejében szükségtelen adóterheket vállalnának.
– A pénzügyminisztériumban megerősítették, hogy a 42-es cikkely által előírt adómentesség egyaránt vonatkozik a természetes személyekre és a pfa-kra, az említett kivételek nélkül, persze. A pénzügyminisztérium adószedéssel foglalkozó ügynökségének ezek szerint módosítania kell a mai gyakorlaton, ha az ügyek tisztázása befejeződik. Most hívott fel egy polgár, akinek pfa-ja van, hogy kiment hozzá a pénzügy azzal, 2009-ig visszamenőleg számítsa ki, mennyi takarmányt evett öt tehene, és mennyi tejet adott, és három évre visszamenőleg törlessze jövedelmi adóját. Én ezt téves dolognak tartom. Hagyjanak békét az embereknek – magyarázta Édler.
Hozzáfűzte: tudomása szerint a hazai cégek 80 százaléka adja az adóbevételek 10 százalékát, a többi 90-et pedig a fennmaradó 20 százaléka, tehát a cégek egyötöde fizeti be az adót. A szóban forgó apró cégektől és őstermelőktől tehát az állami jövedelem nagyon kis hányada folyik be, mindössze tizede, ezt már csak súlya, illetve súlytalansága miatt is másként kellene kezelni, e cégekkel szemben nem lenne szabad ilyen megszorításokkal élni – véli.
Mit jelent az önfenntartás?
A fentiekhez érdemes hozzáfűzni Incze Péter mezőgazdasági szakértő véleményét arról, mi is minősülhet önfenntartó gazdaságnak:
– Uniós pályázatok esetében megadják, hogy két és hat, ún. gazdasági egységgel rendelkező portákra illik rá a félig önfenntartó gazdálkodás minősítés. Gondolom, a határ valahol ott húzható meg. Mi fér ebbe bele? Egy gazdasági egység 1200 eurónak megfelelő érték, megadott táblázatok szerint kiszámítható tehát, hogy abba mennyi pityóka vagy gabonakultúra fér bele, hány és milyen állat.
Mikor példákat kértünk, a szakértő úgy vélekedett, földből több hektár és tehénből például akár három-négy is beleférhet, egyebek mellett, ugyanis az önfenntartás nemcsak azt jelenti, hogy a gazda csupán családja élelmét termeli meg, hanem azt is, hogy megélhetése egészét biztosítja eladásaiból: azaz a lakásfenntartás rezsijét például, a háztartást, a gyerek iskoláztatásának költségeit, sok egyéb szükséges kiadással együtt.
Minden évben más a lista
Könczei Csaba mezőgazdasági vezérigazgató, mint a kritériumok közvetlen érvényesítője, további pontosításokat tesz.
– Valóban, a pályázatok működéséből tudjuk kikövetkeztetni, mi minősül önfenntartó gazdaságnak. A félig önfenntartó gazdaságok fejlesztésére kiírt pályázatban megszabták, hogy annak értéke kettőtől hat gazdasági egységig (UD-pont) terjedhet. Ebből megítélve a nulla és a két gazdasági egység közöttiek önfenntartó gazdaságnak, a kettő és hat közöttiek félig önfenntartónak minősülnek, az afölöttiek pedig már kimondottan árutermelő farmoknak. A félig önfenntartóak részben a család saját ellátására, részben pedig eladásra termelnek.
A kritériumok pontértéke évente változik a területek nagysága, a vetések struktúrája, az állatok száma, fajtája és életkora függvényében. Ezért az illető gazdaság pontértékét évente újra kell számolni, ha a pályázati feltételeknek való megfelelés kérdése felmerül.
– A félig önfenntartóknak nyújtott most folyó támogatási rendszerben a szerződéseket úgy kötöttük meg, ha ő például három gazdasági egységpontról indul, akkor neki három év után fel kell mutatnia két egységpontnyi gyarapodást, valamint 20 százalék plusz, piacra való termelést, és akkor megkaphatja a következő két évre is az évi 1500 eurót. Másik futó pályázatunk (a fiatal gazdáknak szánt) nyolc egységpontról indít, és negyvenig megy fel, nekik öt év alatt kell bizonyos előírt növekedést felmutatniuk.
Bővebb ismertetés már jelent meg erről lapunkban, itt néhány példát említünk a fentiek szemléltetésére. A kritériumrendszert sűrítő táblázatban ilyen megfelelések találhatók: egy ha búza 0,174 gazdasági egységnek felel meg, egy ha rozs 0,136-os pontszámnak, egy ha kukorica 2,14-nek, egy ha krumpli 1,536, egy ha cukorrépa 0,608 ponttal ér fel, legnagyobb a pontszáma az üvegházi virágtermesztésnek (57) és zöldségtermesztésnek (35,954), szintén egy hektárra számítva. De már a gombatermesztésnek 22,910 a pontszáma száz négyzetméterre.
Pár példa állatokra is: a szarvasmarhákat hat kategóriába sorolják, egy fejőstehén 0,881, egy kétévesnél idősebb bikaborjú 0,362 pontot ér, egy vemhes juhért 0,023, egy berbécsért vagy bárányért 0,084 pontot számítanak fel, egy ötven kiló feletti sertés 0,19 pontot ér.
Könczei Csaba is szükségesnek tartja a mai adókivetés gyakorlatának revízióját, széles rétegek mentesülhetnek szerinte is attól, hogy adózzanak, bár távlatilag és a mai magyarországi gyakorlat ismeretében nincs kétsége afelől, hogy ez másként lesz.
Ehhez azonban valamit okvetlenül hozzá kell fűznünk: a mai romániai állapotokat nagyfokú rendezetlenség jellemzi, nálunk a birtokstruktúra is annyira különbözik a sokkal ésszerűbben megszervezett nyugat-európai vagy akár magyarországitól – ha csak a gazdaságszámot és azok átlagos nagyságát nézzük is, ég és föld a különbség –, hogy itt az átmeneti (és hosszú átmenet ígérkezik) adómentesség sokak számára még alighanem évekig élvezhető lesz.
