A sepsiszentgyörgyi Sportiskola jelezte: az irányába megfogalmazott elvárások (a város, s most már a megye sportmozgalma utánpótlásának nevelése, biztosítása) változatlanok, viszont anyagi háttere, még pontosabban saját sportbázisa nincs. Nem múlt el úgy esztendő, hogy a Megyei Tükör, majd a Háromszék sportrovatában erről a saját sportbázishiányról ne esett volna szó. A hetvenes évek elején a megyei sporttanács plenáris ülésén a megyei első titkár, Király Károly keményen rá is szólt a sportrovat vezetőjére: ,,...Mit gondol, hol él, még van mersze saját sportbázist kérni a sportiskolának, és külön labdát minden labdarúgónak, kézilabdázónak...!" 2008 februárjában lesz 40 éve, hogy megalakult Kovászna megye, valamivel távolabbi múltra tekint vissza a sportiskola, s a helyzet változatlan : NINCS SAJÁT SPORTBÁZISA!
A helyzet tarthatatlan. És most, hogy felvillant a lehetőség arra, hogy egy átadás előtt álló új létesítménnyel (sportterem a sportcsarnok mellett) véget vessenek ennek az áldatlan helyzetnek, logikusnak tekintjük a lépést, melyet a Kós Károly Iskolaközpont mellett működő Iskolás Sportklub (az 1968-as sportiskola egyik jogutóda , mert ma már két Iskolás Sportklubunk van) tett 2007. november 13-án, amikor 3108 iktatószámmal átvett kéréssel fordult a helyi tanácshoz. ,,...Az Iskolás Sportklub tanárai és edzői (szerk. megjegyzés: Váncsa Albert, Nemes Áron, Kovács István, Alexandru Ceangău, Szerző Árpád, Bálint Attila,Vida Attila, Mátéfi Árpád, Hatos Péter, Kertész Dávid, Karácsony József, Barta Ferenc, Siklódi Ferenc) azzal a kéréssel fordulnak a sepsiszentgyörgyi helyi tanácshoz, hogy a november 23-án átadandó sportterem működtetésével bízzák meg iskolánkat. 431 sportoló tanuló van beiskolázva 26 csoportba — 13 kezdő, 8 haladó és 5 minőségi — 13 tanár-edző irányításával. Szeretnénk, ha 40 év után mi is magunknak mondhatnánk legalább egy sporttermet, mert az eltelt időszakban csak ideiglenesen tűrtek meg olyan helyeken, ahol nem tudtunk megmaradni véglegesen. Saját sportbázissal nem rendelkezünk, most alkalmunk van egy olyan terem működtetésére (természetesen, a megyei tanfelügyelőség, a helyi tanács és az oktatásügyi minisztérium segítségével), amely városunk sportoló ifjúságának rendelkezésére állna — szervezett formában, és nem mint a sportcsarnok, amely az úgymond nemzeti érdek csomagolásában mások érdekeit szolgálja."
Felsorakoztatott érveik közül hadd idézzünk néhányat.
,,Szeretnénk visszaállítani az önálló sportiskolát Sepsiszentgyörgyön, mely alapköve lehetne a minőségi munka megteremtésének...
— Követendő példaként állítjuk Székelyudvarhelyt, ahol az oktatásügyi minisztérium, a megyei tanfelügyelőség, a helyi tanács jó összhangban, az iskolás sportklubbal nagyszerűen, eredményesen, és zökkenőmentesen működtetik a város sportcsarnokát.
— Sepsiszentgyörgynek van egy sportcsarnoka, csak éppen nem a város sportolóinak igényét elégíti ki maradéktalanul, hanem a különböző válogatottakét, az idegenből hozott sportolókét, akik ingyenesen használják a szállodát, az éttermet, a sportcsarnokot, az idevalósi csapatok pedig kemény teremdíjat fizetnek. Fittyet hányva minden szóbeli megegyezésre, szerződésre, Sánta Károly igazgató úr egyet mond, és mást csinál. Amikor teremdíjat kellene fizetnie a Kós Károly Iskolaközpontnak, mert az MSC birkózói az iskolaközpont termében edzenek mindennap, azt rendszeresen elfelejti."
Ha meghallgatásra találna kérésük, és önálló iskolás sportklubot alakítanának, véleményünk szerint az alábbi előnyeik származnának: hosszú időre megalapozhatnák az utánpótlást nevelő tevékenységet, mely jelen pillanatban nagyon ingatag alapon lézeng; mentális váltásra ösztönözné az itt dolgozó tanárokat, s ezáltal eredményesebb, minőségileg magasabb szintű, átláthatóbb munkára kapcsolhatna a munkaközösség; teljes erőbedobással szolgálhatnák a város, a megye sportügyét, és nem idegen légiósokkal, hanem saját — ez pedig nagyon lényeges! — tehetségeink felfedezésével, nevelésével és menedzselésével.
Ha meghallgatásra találna kérésük...
De amíg a döntésre sor kerül, hangot adnak egy tiltakozásnak is: ,,A sepsiszentgyörgyi sportoló tanulók, szüleik, a sportkedvelők nevében tiltakozunk az ellen, hogy az MSC fennhatása alá kerüljön az új sportcsarnok, de ugyanakkor azt sem szeretnénk, hogy valamelyik központi, állami sportszervezet tenné rá a kezét, mint ahogy a másik sportcsarnokkal történt.
Meggyőződésünk, hogy az RMDSZ helyi, megyei és csúcsvezetése sűrű tennivalói hevében is támogatni fogja ügyünket, s megkapjuk a sportcsarnokot. Negyven év után megilletné iskolás sportklubunkat egy sportcsarnok. Csak emlékeztetőül: 2003. szeptember 13-án elsők között adtuk le minden szükséges dokumentációnkat az Országos Sportcsarnok Építési Program jegyében az Országos Befektetési Tanácshoz, de ott úgy vélték az illetékesek, hogy nem minket illet az új sportcsarnok... Nem zárjuk ki az aláírásgyűjtés lépését, vagy akár a tiltakozás más törvényes formáit, mert megelégeltük a negyvenéves NINCS-ent, s szeretnénk civilizált munkakörülmények között dolgozni, végre azt nyújtani, amit elvár tőlünk sportmozgalmunk.
A kocka el van vetve. Ki tudja, hol áll meg? Azt viszont nagyon szeretnénk, ha a döntés, melynek nemsokára meg kell születnie, sportéletünk ügyét szolgálná. Sportéletünkét, melynek egyik pillére a sportmozgalmunk utánpótlását biztosító iskolás sportklub. Rajta is áll vagy bukik sportéletünk jövője.
