A sepsiszentgyörgyi képzőművészeti alkotófolyamat meghatározó, az elmúlt ötven év székelyföldi piktúrájának jelentős reflexiókat megalkotó művésznője, Miklóssy Mária újabb, ezúttal kisméretű műveit bemutató tárlattal ajándékozta meg a művészetkedvelő közönséget.
A nála már megszokott tavaszias, felemelő, gazdag színskálát egybefogó kompozíciók bátorító, a szépség mellett konokul kitartó magatartásként töltik be a Gyárfás Jenő Képtár előterét. Habár nem a Székelyföld szülötte, a kolozsvári főiskolai évek után férje és művésztársa, Plugor Sándor szülőföldjéhez közel, előbb Brassóba, majd Sepsiszentgyörgyre telepedett, itt alkotott és tanított. Történt mindez abban az időben, amikor ez a székely kisváros kulturálisan megpróbált kilépni provinciális elveszettségéből, és sikeres kísérletet tett értékfelmutató hangadásra. Egy feléledő szellemi környezetnek vált alkotó tagjává Miklóssy Mária, és habár művészetében érthető módon a Plugor Sándor-i rajz- és formabeli kölcsönhatások elevenen rakódtak egymásra, Mária egyéni látásmóddal, határozott és kimért nőies hozzáállással hozott létre saját szabályait kézben tartó piktúrát.
Képei álomképek, de nem a szertefoszló, ábrándokat kergető álmok, ideák anyagba gyúrt halmazai, hanem egy kreatívan szerveződő, ösztönös szürreális létből, tudatos életcélból táplálkozó álomképei. Mindez a színek fenséges, átgondoltan játékos komponálásával válik értékhordozó művé. Festményei az emberi lét ünnepélyesebb, tetszetősebb, impozáns erővel ránk köszönő momentumait ragadják ki, a külső és belső nőies mivoltot teszik poetikusabbá. A női lét sokszor begörcsölt, feszessé vált, gondterheltségről árulkodó helyzetét próbálja feloldani, a testi és lelki szépség horizontjait tágítva.
A XX. századi erdélyi magyar festészet jelentős mestere (a csupán névrokon) Miklóssy Gábor úgy vélekedett a műalkotások korszerűségéről, hogy az "az emberi kvalitásokon mért világkép és belső vonatkozásainak a kivetítése. Az igazi kezdeményezők azok, akik teljes szellembeli, intuitív ráérzéssel érzékelik a mát, és ennek az új érzékelésnek keresik új kifejezési formáit. Szóval új tömlőbe töltenek új bort. Ám akik csak a tömlővel törődnek, de ideavesztett művészek, azok számára Kandinsky abszolút piktúrára törekvő (...) eredményei is csak nyakkendő díszítésére alkalmas lehetőségekké silányulnak." Sajnos, napjaink közterein és közízlésében egyre többször találkozunk az esztétikum silányságával, a dekorativitás mércéjének megbillenésével. Miklóssy Mária festői üzenete helytállóan tükrözi a művészi önkifejezés kritikai oldalát a műalkotás alapelve, az esztétikai örömszerzés vonalán. Festett művei mindvégig fiatalosak, az élettel való feltöltődést szilárdítják képpé. A jelképvilágot is felkaroló, az elvonatkoztató vagy éppen édeskésen realisztikus képelemei gazdag tudatos tartalmakat hordoznak. Képei életkedvet, optimizmust nyújtanak a hozzájuk kétkedően közeledő, mai világunkra oly jellemző gyanakvó, zárkózott magatartás gondterheltjei számára is.