Az első Reflex Nemzetközi Színházi Biennále nagy siker volt. Láthattuk a mai európai színház meghatározó társulatainak felkavaró előadásait, hogy itt csak a krakkói Stary Teatr és a berlini Deutsches Theater emlékezetes Aiszkhülosz-produkcióira, a görög mester teljes egészében ránk maradt Oreszteiájának két, egymástól teljesen eltérő felfogásban színpadra állított spektákulumára hivatkozzunk, vagy a prágai Divadlo Komedie megdöbbentő Kafka-adaptációjára, A perre.
Az első Reflex fesztivál nagy előadásai kimondatlanul is arra a kérdésre keresték a választ, hogy kikhez is szólhat ma egy színházi előadás?! Valóban csak a Stendhal megfogalmazta "boldog kevesekhez"? Valljuk be, ha voltak is álomszerű korok, a görög színház nagy pillanatai, Shakespeare évadai és az Erzsébet-kor "mozija", a színház viszonylag kevésszer szólhatott érvényesen (anélkül, hogy föladta volna szent hivatását, hogy hűtlen lett volna a teátrum kétezer év alatt tulajdonképpen érdemben nem változó céljaihoz!) a széles tömegekhez. S ma, a cenzúra eltűnése ellenére, az elgyermekesedett (hogy nem mondjuk: elhülyült) hollywoodi film és a mindent bedaráló, saját képére formáló világtévé uralgása közepette, erre viszonylag kicsi is az esélye. De a kicsi esély is esély, és meg kell legalább kísérteni, ahogyan ezt az első Reflex fesztivál egymásnak sokszor ellentmondó, egymással olykor élesen vitázó, de egymást bennünk példásan ki is egészítő előadásai a maguk túlzásaival, időnként a közönség tűrőképességét is próbára tevő vad és kegyetlen jeleneteivel meg is kísértették.
Három esztendő után megkezdődik az íme, hagyományt teremtő Reflex fesztivál második kiadása. Szemelgetve a programban, annyit nyugodt szívvel máris megelőlegezhetünk, hogy ez most más lesz. A meghívottak között elsősorban a mai európai színház kísérleti műhelyeinek produkcióit láthatjuk majd, megpróbálhatunk véleményt formálni a benyomások alapján arról, hogy merre is tart 2012-ben, egy új évezred elején, az európai színjátszás. A biennálén a hagyományokhoz híven városunk társulatai is részt vesznek, összevethetjük produkcióikat a vendégelőadásokkal. Közhely, de nem árt ismételni, egy kisvárosban, mint Sepsiszentgyörgy, jelenleg három színházi társulat is működik, a hazai és külföldi fesztiválokon sikert sikerre halmozó magyar és az arculatát egyre erőteljesebben alakító román színház, és a mozgásszínház lehetőségeivel bátran kísérletező M Stúdió. És nem szabad megfeledkeznünk az utánpótlást jelentő Osonó színházműhelyről sem, melynek egy produkciója bejárhatta a világot, mutatva, mire is képesek a fiatalok. Két hétre Európa színházi centruma lesz a mi kis városunk. A fesztivál tanulságaira nyilván visszatérünk, addig is üdvözöljük vendégeinket. Érezzék itthon magukat, itt, ahol a teátrum szeretete megkérdőjelezhetetlen.
