A hosszú böjtöt követően, húsvét reggelére ételszentelésre vitték Székelyföld katolikus vidékein a kosárba rakott kalácsot, sonkát, bárányt, tojást és sót. Ennek a szentelt eledelnek kókonya volt a neve, és a hiedelem szerint magát Jézust jelképezte.
Valamennyi, szentelésre előkészített eledelnek szimbolikus jelentést tulajdonítottak. A bárány a húsvét legfontosabb jelképe volt. A húsvéti bárányt már az ószövetségi zsidók is fogyasztották az Egyiptomból való menekülés emlékére. Az Úr ugyanis meghagyta: minden ház, amelyben bárányt fogyasztanak, és amelynek vérével az ajtókat bekenik, sértetlen marad.
A húsvéti kalácsot némely vidékeken kerekre sütötték, és különleges sodort koszorúdíszt illesztettek rá, ezzel is utalva a megkoszorúzott Jézus Krisztusra. A húsvéti tojás a feltámadás szimbóluma: ahogyan élet kel ki az élettelen tojásból, úgy támad fel Jézus Krisztus is. Piros színe Jézus vérét jelképezi. A sonka a böjt elmúltának, a hús diadalának a jelképe volt.
Háromszéken is a legügyesebb gazdasszonyok töltött bárányt készítettek húsvétra.
A fiúgyermekes családok jellemző eledele volt már régen is a rakott krumpli: a felgyűlt főtt tojást ebben a különlegesen tápláló ételben használták fel.
A bőven elkészített kalácsot addig ették, ameddig bírták, viszont ha megszáradt, akkor sem dobták el, mivel ebből készült az ünnepek egyik legfinomabb süteménye, a mákos lőnye. Ez elsősorban karácsonyi finomság volt, de a húsvéti maradékok elfogyasztásakor is szívesen elkészítették. A száradó kalácsszeleteket főtt aszalt körte vagy szilva levébe mártogatták, tálba rakták, és cukros mákkal meghintették. Néhol meg is melegítették e csemegét.
.jpg)
