"A fának légzésre és sűrű mozgásra van szüksége,
Amelyet szél, eső, fagy idéz elő, máskülönben könnyen kiszárad.
Éppígy igen nagy szüksége van az emberi testnek is mozgásra,
Aktivitásra, komoly testgyakorlatokra vagy játékokra."
(Comenius Johannes Amos)
Mielőtt folytatnám körsétámat, hadd emlékeztessek egy MTI-hírre:
"A külhoni magyar óvodák vonzóvá tétele a fő célja annak a programsorozatnak, amelyet 2012, a külhoni magyar óvodák éve mottóval hirdetett meg a nemzetpolitikai államtitkárság Budapesten. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: e célra százmillió forintot különítettek el a Bethlen Gábor Alapból, és különböző cselekvési terveket dolgoznak ki, valamint olyan programokat szeretnének megvalósítani, amelyek segítik a külhoni magyar óvodák fejlődését."
A hajdani Tortogóvár lábánál meghúzódó nyolcszáz éves Miklósvárt, azt hiszem, nem kell külön bemutatni. Első ottjártamkor még nyolcosztályos iskolája volt, sporttéren pedig megyei bajnokágban szereplő futballcsapata... Tovaszálltak az évek, és vitték magukkal a nyolcosztályos iskolát, a focicsapatot. Na de maradt az óvoda és az I–IV. osztályos iskola.
Az óvodában Orbán Edit és tizenhárom óvodása fogadott. Edit egyébként nagyajtai – s ha nagyajtai, akkor hagyományszerűen sportbarát, hiszen a néhai Kuttlik Rudolf falujában mindenki az –, 2001 szeptembere óta dolgozik mint óvónő, Kézdivásárhelyen szerezte oklevelét.
– Van két kis-, öt közép-, három nagy- és három előkészítő csoportos gyerekem – mondja az óvónő. – Élvezet velük dolgozni. Egész hétre szóló témakörre épül tevékenységünk, mely a külön-külön berendezett sarkokban zajlik. Az e heti témakör természetesen március 15. A gyerekek a megfelelő sarokban kardokat, ágyúkat készítenek, erődítéseket építenek; a művészsarokban szorgoskodók a témához kötődő rajzokat, kokárdákat, zászlókat festenek... Aztán dalra váltunk, Kossuth-nótákat tanulunk, Gábor Áron rézágyúját énekeljük... Kellemes meglepetésben volt ma részem. A Nemzeti dalt szavaltam nekik, s amikor eljutottam a refrénhez, nagy meglepetésemre anélkül, hogy kértem volna őket, rázendítettek, velem együtt szavalták: "A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!"... Játékra váltottunk, s igyekeztünk "katona módjára edzeni testünket". A folytatásban az anyanyelvi tevékenység során a negyvennyolcas hősök nevét, tettüket, hősiességüket elevenítjük fel... Természetesen, részt veszünk a falu ünnepén, versekkel készülünk. Március 16-án részt veszünk a Köpecen megrendezésre kerülő Benedek Elek mesemondó versenyen.
– Az óvoda felszereltsége?
– Nem panaszkodom, kaptunk játékokat az állam bácsitól, iskolaközpontunktól, a Gaál Mózes Általános Iskolától, a baróti tanácstól. S ha netán valamit elfelejtettek, azt előállítottuk mi a gyerekekkel és a szülőkkel együtt. Közösen készítettük azokat a bábukat ott – mutatta –, melyek visszavezették őket a televízió képernyőjétől a mesék világába. Az első bizonyíték a Kis gömböc című bábjáték, mellyel elnyerték a szülők tetszését, elismerését. És akkor még nem mondtam, hogy tanítványaim nagyon szeretik a néptáncot... Hogy milyen mértékben szerepel a játék egész tevékenységünkben? Mi mindig játszunk, igyekszem komplex, több területet átfogó játékokkal megragadni a kicsik figyelmét, s ők vevők erre. Ez pedig örömmel tölt el.
A Gyenge Imre Elemi Iskolába tizenhét gyerek jár, az első osztályba három, a másodikba öt, a harmadikba hat és a negyedikbe három. Az I–III. osztályt Incze Helga, a II–IV.-et Gál Judit tanítja, beleértve a testnevelést is.
– A tornaórákat most, télen bent, az osztályokban tartjuk – mondja a két tanítónő –, s ahogy az idő megengedi, kimegyünk az udvarra. Ami pedig a felszereltségünket illeti, a szerény jelzővel illethető. Az óvodásoktól kértünk egy szivacsmatracot, van egy kézilabdánk, sajnos, már használhatatlan állapotban, na de sebaj, mire kimehetünk labdázni, az osztálypénzből veszünk két újat. Voltak ugróköteleink is, de az idő vasfoga kikezdte azokat... Mi tagadás, jó volna néhány bordásfal, tornamatrac, néhány pár tollaslabdaütő... Bent, az osztályokban a tornára esik a hangsúly (ezen a szivacson gyakorolhatjuk a fejenállást, a spárgát, a hidat, a kézenállást, a mérleget...), kint, a szabadban majd jön a futás, a helyből ugrás, a célba dobás, lesznek staféták, labdajátékok.
– Nem kérdezem, hogy a felszerelésen túl milyen más gondokkal küszködnek, hiszen látom, korban, nemben eléggé megosztott a gyereksereg. Tudom, nehéz összehangolni a tevékenységet úgy, hogy egyszerre mindenkinek megfeleljen, mindenkinek hasznára legyen.
– Tapasztalatból mondjuk, gondot jelent ma az ilyen kis iskolákban a testnevelés. Tudjuk, valljuk, hogy nagyon szükséges tantárgy, kihagyhatatlan, de arra már kevesen gondolnak, hogy ennek az igen fontos tantárgynak országszerte nincs biztosítva a kellő háttere, anyagi alapja (felszerelés, pálya...). Nagyon jól jönne egy olyan állami támogatás, amilyent pár évvel ezelőtt a nagy iskolák élveztek. Nagy segítségünkre lenne!
– Versenyekre szoktak járni? Például az Erdővidék Kupára?
– Nemigen. Na de most készülünk az Iskola másként elnevezésű rendezvényre, mely országos jellegű, és egy egész hétre szól. E hét alatt nem lesz tanulás, különféle tevékenységeket szervezünk, lesz egy nap, melynek a témája az Egészséges életmód, ezen részt vesz a családorvos, előadást tart, szó lesz az egészséges táplálkozásról és még sok mindenről... Ami fontos, előtérbe kerülnek, s jobban, mint máskor, a sportjátékok, minden változatban, minden mennyiségben, a gyerekek nagy-nagy örömére, mert mi tagadás, szeretik a sportot, a mozgást.
